Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1878

1878. június - Oldalszámok - 15

15 egyh. megyében Matolcsi József zselizkisfaludi lelkészt, egyh. megyei számvevőt, e szép képzettségű s a közügyek iránt melegen érdeklődött férfiút, kinek életerőit a nyugodni nem tudó, — a közjóra irányzott tevékenység emésztette föl, kinek életfáklyája közhaszonra világolva lobogott el. Közügyeink iránt meleg érdeklődése s különösen az egyh. kerületi és főiskolai pénztárak jól kezelésére, tiszta — a pénztárak állását áttekinthető világoságban feltüntető számadás behozatalára irányzott törekvései s ez irányban általa indított és épen most czélhoz vezérlőleg folyamatban levő mozgalom megindítása által tette őt egyh. kerületi gyűléseinken ismeretessé. Kora halála nagy veszteség, s én ki minden scrupulusát nem osztottam, de scrupuiusaiban a közjó munkálására irányzott nemes lelkének fényes nyilatkozatait láttam és tiszteltem, szivemből fájlalom a közjóért küzdök sorából lett kidölését, s lelkésztestvéri s baráti áldásomat küldöm a távolban nyugvó porokra. Elhaltak még a lelkészi karból: a b. somogyi egyh. megyében Józan Benedek béczi és Falusi János böhönyei lelkésztestvéreink. Őrségi egyh. megyében Berenkey Lajos barabásszegi lelkész 1877-dik évi junius 7-én. Nagy Ferencz farkasdi lelkész egyh. megyei tanácsbiró a komáromi egyh. megyéből, meghalt 1878. jan. 24-én De nemcsak a lelkészi karból, hanem az egyház iránti nemes érdeklődésöket tettleg tanusitó világi uraink szép koszorújából is kivette a halál áldozatát. Nagy Mihály mellett egy másik nagy halottját is gyászoljuk egyh. kerületünknek. Doctor Kovács Sebestyén Endre, a dr. palánki egyh. megyének segédgondnoka, az orsz. közegészségí tanács elnöke, Magyarország leghirnevesebb gyakorló orvosainak egyike, ü Felsége b. t. tanácsosa a sz. Istvánrend kis keresztjének tulajdonosa bevégezte f. é. május 17-én a közjót munkálva futott és igy közhasznú életpályáját. Hálás visszaemlékezésünk világánál járjuk be ezt a megfutott szép életpályáját, szedjük össze az egész ország fájdalmára korán elhunyt férfiú saját éleiének érdemvirágait, s azokból fűzzünk emlékére hervadhatatlan koszorút. Aroni házból, lelkészi családban születvén, folytonosan meleg érdeklődést tanúsított egyházi és iskolai közügyeink iránt. A dr. palánki egyházmegye volt oly szerencsés, hogy mint szülöttét, segédgondnokául nyerhette meg őt. Dacára nagy elfoglaltatásának, mely a hozzá hasonló országos nevű orvosi kitűnőségeket keresettségök folytán lekötve tartja ott és akkor, a hol és amikor orvosi kötelmei nem akadályozták; önzetlenül, sőt áldozatok hozatalára is készen rótta le tartozását egyháza iránt. A protestáns egyháznak tisztviselői nem világi haszonért, (mert az itt nem található) hanem az ügy szentsége iránti tekintetből, vallásos buzgalomból vállalják el a bizalomnak szolgálatra hivását, s áldozatok hozatalával teljesítik az elvállalt hivatalos állással együtt járó kötelezettségeket. S mikor már korunkban — ha bár most még csak szórványos je-