Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 76

76 Továbbá, miután a főt. egyh. kerület nagybecsű bizalma által az iskolákra és iskolai ügyekrei felügyeléssel megbízva lettem, kötelességemnek tartom azt is, hogy ha bárhol, legyen az felsőbb hatalom is — oly intentio vagy intézkedés merül fel, mely e téren autonomikus jogainkat közvetve vagy közvetlenül csorbíthatná, arra a ft. egyházkerületet tisztelettel figyelmeztessem. És mert én egyéni meggyőződésemnél fogva a nagyméltóságú vallás- és közokt. minister urnák 1876—ik évben ily cziin alatt kiadott munkájában: „Utasítás a népnevelési tanfelügyelők számára." Két oly tételt találok, mely autonomikus jogainkba vág, és azokat csorbítani van hivatva: felhívom erre a ft. egyházkerület becses figyetmét. Ugyanis említett utasításunk V. fejezete 64. §. első bekezdése ezt mondja: „Minthogy a tanítói hivatalra a törvény 138. §-a szerint a tanitók élethosziglan választatnak, a felekezeti iskolai tanitók hivatalból való előmozdítása esetén felügyel (t. i. a tanfelügyelő) hogy azok az egyházi hatóság fenálló törvénye vagy szabályai szerint itéltettek-é el, s nem történik-é rajtok méltatlanság ?"' Kérdem megengedi-e a ft. egyházkerület azt, hogy ily ügyekben hozott consistoriális ítéleteink felett a tanfelügyelő superrevisorium fórumként uralkodhassék? Az a tanfelügyelő, ki nem is tudja, nem is ismeri egyházi törvényeinket? És hol van a törvény, mely ily utasitás-adásra a nm. minister urat felhatalmazza? De tovább megyek: A 66. §. meg azt mondja: „A népiskolai törvény 14. §. c) pontja szerint gyakorolja a főfelügyeletet abban is, hogy a felekezeti iskola vagyona biztosan helyeztessék el, s rendeltetésére fordíttassák." Igen is tudom én mit rendel a hivatolt 14. §. Azt mondja; A kormánynak joga és tiszte meggyőződést szerezni arról, hogy teljesítik-e az illető hitfelekezeti hatóságok azon kötelességet, hogy az iskola vagyonának biztos elhelyezésére és rendeltetése czéljára fordítására felügyeljenek.'" Ez a törvény. E törvényből, én szerintem, soha még erőszakkal sem lehet kipréselni azt a magyarázatot, mit az „Utasítás" kifacsarni akar, hogy t. i. a tanfelügyelő gyakorolja e tekintetben a főfelügyeletet? Még a ministernek is csak azt a jogot adja a törvény, miszerint erről „meggyőződést" szerezni joga van, de nem teszi főfelügyelővé még a ministert sem. Bátorkodom az említett „Utasítás^-nak e két §-át a ft. e. kerületi gyűlésnek figyelmébe bekérni azon alázatos esedezéssel: méltóztassék bölcs belátása szerint intézkedni az „Utasítás" e két §-ának megváltoztatására, nehogy e két tétel keserű gyümölcsöket tereinjen, ha most nem is, jövőben anyaszentegyházunk számára." Ezen jelentés az egyházkerületi gyűlés helyeslésével találkozik, a statistikai adatoknak szakértő összegyűjtéséért az e. ker. tanügyi