Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1877

1877. május - Oldalszámok - 12

12 gyeknek, s azóta pihen az éji homályban, pedig égető szükség volna arra, hogy ismét napfényre jöjjön s életbe is léptettessék. Consistoriális ügyekben csaknem kizárólag ő volt az előadó, s itélettervei mind itéleteröre emelkedtek. — Gyűléseinken mindig jelen volt, s ha tekintjük anyagi helyzetét s azon áldozatot, melybe e gyűléseken megjelenés s az ezeken kitartás körül: bizvást elmondhatjuk, hogy szellemi erőinek egyházunk érdekében értékesítése mellett anyagilag is hozott oly áldozatot, melynél nagyobbat nem hozott senki más, mert amit ő áldozott, az mindene volt az áldozónak. Jegyzői érdemeit egyházkerületi jegyzőkönyveinkkben az általa szerkesztett részletek örökítik. Jellemének tisztaságára még az irigység sem vethetett árnyat. Hazaszeretetének valódiságát s nagyságát nehéz idők próbakövén férfiasan megállásával dicsőítette meg. Lehetett volna nagy, hatalmas és gazdag világ szerint, ha hazája ellen a hatalom szolgálatába áll ... de ő inkább emelte az üldöztetésnek nehéz keresztjét, sem mint hazája iránti szent kötelméről csak egy pillanatra is megfeledkezzék. A patentalis korszakban ott láttuk kimagasló alakját azok között, kik egyházunk fenyegetett jogaiért, s ezzel együtt a magyar alkotmányosságnak utolsó, azon időben már egyedüli védbásty^jáért férfias erélylyel, hősies bátorsággal, a veszélytől vissza nem riadva küzdöllek. Szónoklatának hatalmával elragadta a hallgatókat, győző erő volt minden szavában, az igazságnak győző ereje. Ez az oka, hogy szónoklatai a leghatásosabbak közé sorozhatók, habár távol volt tőle a hatásvadászat. Szép lelke f. évi april 3-án költözött el, nem hagyván közöttünk reá vonatkozólag egyebet nagy veszteségünknek érzésénél, s a fájó de hü emlékezetnél. A veszteség nagyságát temetési ünnepélyén Jurassek városi főjegyző s Tatay Imre lelkész mély érzéssel, szívből eredett s épen ezért szivhez is szólt ékes szavakkal tolmácsolták. íme főt. egyh. kerületi közgyűlés! ilyen közhasznú, fényes és érdemekben gazdag volt azon valódi férfiaknak életfolyamai kiknek közülünk lett kidölését méltán fájlaljuk. Mint az egyházkerületnek ez idő szerint első szolgája, hivatalos állásomból kifolyó szomorú de szent kötelességet teljesítek most, mikor az egyházkerületünk szolgálatábani oly sok és fényes érdemet szerzett nagy halottainknak gyászos sírhalma fölölt meggyújtom a hálás visszaemlékezésnek az ő fényűktől ragyogó világát, mikor a saját érdemeik hervadhatatlan virágaiból fűzött koszorút oda illesztem feledhetlen jegyzőinknek meghidegedett homlokára. Fájó érzéseimnek leveréssel fenyegető hatalma ellen küzdök e gyászos de szent kötelesség teljesítésekor, mert én — az emberi Ítélet szerint korán hunytokban nemcsak egyházkerületünknek veszteségét gyászolom. Sokkal közelebb álltak ök szivemhez és lelkemhez, önzetlen nemes barátságuk sokkal boldogítóbb és lélekemelőbb hatással volt reám, sem mint őket vesztve saját egyéni veszteségemet is ne kellene gyászolnom. S ha rajzom gyenge másolata lesz az erede-