Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. május - Oldalszámok - 9

9 A protestáns ember, s még inkább a lelkész —kell, hogy harcosa legyen egyháza közügyeinek, önfeláldozásra is készen védelmezze azon magas érdekeket, melyek közvetlenül ugyan az egyház érdekei, de közvetve az emberiségéi is, mert a protestaniismus a felvilágosodás égő fáklyájával, a haladásnak lobogójával járván elől, az emberiség legszentebb érdekeinek diadalra juttatásaért is küzd, s a harcosnak nem lehet válogatni a helyekben, azon pontra kell állania, terhek alatt nem roskadozva, munkásságban ki nem fáradva, veszélyektől vissza nem riadva, csábitások által be nem hálöztatva — le nem fegyverezhetve, azon pontot kell megvédelmeznie, melynek védelmére a közbizalomnak vezéri szava oda állítja. Részemre a püspöki álláspont van kijelölve s én elfoglalom azt azon Ígérettel, hogy ezen fontos állásponton őrködve, a prot. egyház jogainak megvédelmezését, az ellene irányozható támadások visszaverését, egyházkerületünk anyagi, szellemi jobblétének emelését, tanintézeteinknek a kor színvonalára emelését fogom életem legszentebb, legmagasabb feladatául tekinteni. Lélekben is nagy elődömnek s általában a magyar prot. egyház tudományosság s lörhetlen szellemi erő állal magasan kiemelkedett püspökeinek a történelemből ismert tevékenysége, munkák terhe alatt nem lankadolt kitartása, akadályok által acélozott erélye, válságos időkben — kcményharcok közepette kifejlett s megdicsőült hősiessége s önfeláldozásra készsége lelkesitőleg halnak reám, buzdítanak, hogy nyomdokukba lépjek s haladjak előre az általok jelzett ulon, ha szinte kigyófészkeket s töviseket kellene is azon eltipornom. Buzdító példaadásuk azon pünkösli erő s lelkesedés szent lelkét leheli belém, melyet a nagy mesternek dicső példaadása lehelt az apostolokba. Ha nem dicsekedhetem — a minthogy nem. is dicsekedem erőmmel, de van hitein, hogy az az ur, ki erőt adolt Dánielnek, az én erőmet is megsokszorozza , beteljesedem az ur lelkének erejével, hogy erőtlenségemben az isteni erő végeztessék el. Különben is a protestáns egyházi elnök erejének forrása nem kizárólag önmagában, hanem és főleg azokban van, kik által az egyház közügyei vezetésének élére állíttatik; mert nem ura, hanem szolgája ő az egyháznak, nem szabad minden áron saját akaratát érvényesítenie, hanem a közakaratot kell érvényre juttatnia, a választók közakaratát kifejező szabályok szerint kell kormányoznia. S ha a közakarat érvényesítésének — életbe átvitelének utvonalába akadályok gördülnek, akkor nem egy ember van hivatva azok elhárítására; a közerő lép fel a közakarat érvényesítésére, lelkesedetten sorakozik az egész tábor s a lelkesült sereg látása sokszorozandja erejét annak, ki — mint elnök, mint primus inter pares a vezérlobogónak elővitelére van hivatva. Sokszorozandja az enyimet is, s annyival inkább, mert a vezérlobogó nemcsak az én kezemben van, oly férfiú emeli azt velem egyült, kinek kortársaié közül magasan kiemelkedő szellemi ereje, vezéri képessége, kormányzási tapintala, bölcsessége általánosan elismerve van, ki előtt nemcsak elvbarátai — hanem elvellenesei 2