Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. május - Oldalszámok - 22

22 elegendő számú növendékek lépjenek he tanulás végeit; mozdítsa elő az oly egyének tanítóvá lehetését, kik nem futottak ugyan rendes képezdei pályát, hanem hivatástól öszlönöztetve, tanítóképesitö vizsgálatra szándékoznak; nyújtson vagy nyújtasson mind a tanitónövendékek megélhetésére, mind a tanítóvá lenni akarók elöhaladására lehető anyagi segélyt. Mindenek felelt terjeszsze ki figyelmét a már is nagyszámmal készülő és jelentkező tanítónőkre és azoknak alkalmazására. Alig lehet reményleni, hogy az iskolák és különösen azok osztályai szaporodásával arányosan szaporodjanak a férfitanitók, holott minden jel oda mutat, hogy a tanítónők oly számmal lépnek ma már a tanítói pályára, melyből biztos reményt lehet táplálni arra nézve, miszerint a férfitanitókban mutatkozó hiányt a nőtanitók fogják idővel s már a közelebbi időben kipótolni. A tapasztalás mutatta ezt meg más államokban, nálunk is egypár év alalt annyi lény mutatja, hogy a nőtanitók a gyermekek tanítása és nevelése körül nemcsak egyenlő eredményeket képesek a férfitanítók munkásságával egybevetve felmutatni, hanem ezeket a leányok és kisded gyermekek nevelésében és tanításában majdnem felülmúlják. A főváros leányiskoláiban ma már kiválólag nőtanitók működnek meglepő sikerrel. Európa minden műveltebb országaiban szerfelett terjed a nőtanitók alkalmazása, az amerikai egyesült státusok iskolái majdnem nőtanitók vezetése alalt állanak; elegendő figyelmeztetések és biztos tapasztalatok, hogy a fenforgó veszélyek elhárítására mi is e biztos útra térjünk és iskoláinkban hiányzó tanítóinkat nőtanítókkal pótoljuk. A nőtanitók képzésében némely hitfelekezet régibb idő óla tesz kísérleteket, az 1868. év XXXVIII. t. c. létre jötte óta az állam négy tanítónőképző intézetet tart fen, melyekből évenként már is 80—100, kész tanítónő lép kí és nyer alkalmazást. Meggyőzvén engemet a tapasztalás arról, hogy a nőnem kiváló előszeretettel lép a tanitói pályára, — s hogy az e pályára lépni kívánók száma sokkal nagyobb, mint mennyit a létező larcitónőképezdék befogadni képesek, elhatároztam, hogy a közelebbi évben még hét tanitónöképezdét fogok felállitni s a tanítók hiányaiból támadó bajnak ez ulon elejét venni. Feladataim közé soroztam, hogy a tanitói kar szellemi és erkölcsi mivelésén és emelésén felül azok anyagi állapota javításán is minden erővel munkáljak, a mennyiben ez utóbbi a községektől függ — oda hassak, hogy úgy a felekezeti, mint polgári hatóságok e célra közreműködését folytonosan élesztgetni s fokozzam, s e melleit legközelebb indítványozandó országos nyugdíjintézet életbeléptetésével a tanítók anyagi jövőjét részben biztosítsam. Midőn mindezek életbeléptetésére törekszem, felhívom nagyságodat is, hogy a hatósága alalt álló körökben is hasonló buzgóságot fejtsen ki e nagy és fontos