Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1874

1874. szeptember - Oldalszámok - 36

36 Első szembeszökő ténykörülmény pedig, hogy mig a polgári élet gyakran rövid tanpálya, — s kevés készültség mellett is jól s hamar dijjazza s gyorsan czélhoz juttatja egyéneit: addig a lelkészi pálya, hosszú tanfolyam, rosszul mondhatni sehogysem dijjazott segédlelkészkedés mellett is, emberileg kiszámithatlan, hogy a fenálló vál. szabályzat mellett mikor s hogy egyátalán juttatja-e valaha célhoz azokat kik a lelkészségre képesiték magukat ?! Ily vál. szabályzatnak természetes következménye aztán az, hogy évről évre kevesebb a lelkészi pályára készülök száma, s hogy épen önérzet és önbizalommal biró ifjak elfordulnak oly pályától, mely sem a képesítettségben, sem a törvényben, sem a tényleges egyházi viszonyokban nem nyújt positiv biztosítékot arra nézve, hogy az, ki az egyháznak szenteli magát, nem lesz e csupán áldozat? . . Ily tényleges viszonyok természetes folyománya pedig az, hogy az ily pályára magukat elszánó kevésbé önérzetes ifjak, a felszínen úszók, — kivált az egyházias iránynak lelkészi képezdéink (? !) által nem eléggé méltatása melleit, — csak a célt nézve, az eszközöket pedig nem válogatva, „cape rape'

1" fegyvereivel küzdik a létharcot, önmagukért és egymás ellen, aláásva nem ritkán az elaggott lelkészek nyugalmát, a kegyeletre sőt tiszteletre méltó érdemes egyházi szolgák tekintélyét, megvesztegetve önjellemüket s megmételyezve a nép erkölcsét, benső pusztulás rothadás s igy szétmállás veszélyének téve ki az egyházat, melynek sava megizetlenült. Lelkészi képezdét s jó választási törvényt tehát! . . . Vagy is lelkészjelöltjeinket necsak tanítsuk a theologiára, hanem képezzük is lelkületüket kedélyüket jellemüket oly pályára, mely annál önfeláldozóbb lelkesebb ügybuzgóbb harcosokat igényel, mennél csábítóbb ígéretekkel, szemkápráztatóbb kilátásokkal hívogatja fejszéditő magaslataira őket az egyház amaz ellensége t. i. a világ lelke, melynek jelszava: „mind ezt neked adom, ha leborulva imádasz engemet!"* Ismételjük, Krisztus szelleme és jellemétől áthatott lelkészi képezde tehát, és jó választási törvény! . . . Ila megvan az első s megvannak annak gyümölcsei is, bármily vál. szabály nem lehet vészes az egyházéletre. A nélkül azonban anynyival nagyobb szükség van a viszonyoknak megfelelőre. S erről levén itt szó, a fönebbiekből kifolyólag, vagy is az egyház üdvét tekintőleg, a leik. vál. szabályzat revisiójánál, a következőket van szerencsénk a főt. s tek. egyházkerület becses figyelmébe ajánlani: 1-ször Legyeu kápláni sorrend, a szolgálatbalépés által megállapítva, s mondassék ki, hogy mindig csak annyi lelkészsegéd avatlatik fel lelkészségre