Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1873

1873. május - Oldalszámok - 35

B) Fölirat a nm. mk. vallás- és közoktatásügyi Minister úr ~ sz. a. leiratára. Nagyméltóságú inagy. kir. vallás- és közoktatásügyi Minister úr! Nagyméltóságodnak mult évi 13015. sz. a. kelt leirata folytán, mely szerint annak feljelentésére hivattunk fel, vajon mily hatóság illetékes az egyházközségi államkötvények átíratásának engedélyezésére? — van szerencsénk tisztelettel jelenteni, hogy az egyházközségi államkötvényeknek az átadóra szóló kötvényekké leendő átíratása engedélyezésére az illető" egyházmegyei (espéresti). hatóság van jogosítva. Kik egyébiránt hazafiúi mély tisztelettel maradtunk Nagyméltóságodnak, R. Komáromban 1872-dik évi október 23. és több napjain tartott közgyűlésünkből. Jegyzett e BSeötliy 5K§Íg'iIíOB2«t A dunántúli helv. hitv. evangelicus egyházkerületi világi főjegyző. egyházkerület közönsége. C) Üdvözlő irat Nagyméltóságú báró Vay Miklós tiszáninneni egyházkerületi Fögondnok úrhoz. Nagyméltóságú Báró, mélyen tisztelt egyházkerületi Fögondnok úr! Azon nap, melyen a tiszáninneni testvéregyházkerület Nagyméltóságod félszázados egyházi hivataloskodásának alkalmából ünnepet ült, reánk nézve is a kegyeletes megemlékezés ünnepe volt. Mert az érdem, melyet Nagyméltóságod a protestáns egyházéletérdekeinek fejlesztése s gondos megóvásában oly hosszú idő különböző s gyakran fenyegető viszonyai közt szerzett, a magyar haza nem egy protestáns kerületének, hanem a kerületek összegének hálás elismerésére van jogosítva; s mert tekintve azon változatokat, melyek hazánk politikai s társadalmi életén azon időtől fogva, midőn Nagyméltóságod egyházi hivataloskodását megkezdé, nem ritkán a protestáns egyház jogai és szabadságának veszélyével keresztül vonultak, s melyek közt Nagyméltóságod hazafiúi keble megingalhallan hitének erejében mindannyiszor nem csak szilárdul megállott, de sőt azoknak csapásait elhárítani magas szellemi ereje s erkölcsi bátorsággal tényleg is igyekezett: méltó s valóban megérdemelt a hála, melylyel a félszázados egyházi hivataloskodás ünnepének örömeihez, kegyeletes érzelmek közt a haza protestáns polgárainak öszszesége járul. Ezen érzelmeknek adunk mi is kifejezést teljes öszintességgol, midőn Nagyméltóságodnak a protestáns egyház közdolgaiban töltött hosszú és tettdús pályájára visszatekintünk hálásan ismervén el az isteni gondviselés kedvezését, mely egyházunknak a nagyméltóságú fögondnok úrban oly hosszú időn át erős oszlopot adott, kérvén egyszersmind a mindenható istent, hogy Nagyméltóságod áldásos éleiét a lehető végső határig terjessze, s tegye lehelövé gazdag kegyelme által, hogy lelki s testi erejének közhasznú működését ugy a haza — mint az egyház még igen soká élvezhessék. Hazafiúi mély tiszteletlel maradván a Nagyméltóságú Báró s egyházkerületi Fögondnok urnák Győrött, 1873. évi május hó 13-án tartott közgyűlésünkből. Jegyzet te: Beöthy Zsigmond egyházkerületi világi főjegyző. A dunántúli helv. hitv. evangelicus egyházkerület közönsége. 9