Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1873
1873. május - Oldalszámok - 25
25 f) a veszprémi helv. hitv. egyh. megye fölterjesztése arról, hogy vegyes házasságban élő Balla Gáborné — szent antalfai (zalavármegyei) helvét, hitv. lakosnő — most már 12 éves leányát folytonosan az ágost hitv. evangelicusok iskolájába járatta s vallásos oktatás végett iskolánkba küldését határozottan megtagadta; — szinte sz. antalfai Sólyom András ágost. hitv. gyám, néhai Dobozy Lajos ágost. hitv. s néhai Ivapornoki Juliánná helv. hitv. vegyes házasságban élt szülék árva leánygyermekének a jelenleg már 13 éves Dobozy Máriának vallásos oktatás végett a helv. hitvallók iskolájába küldését szintén megtagadta (2 db. ügyirat). g) a veszprémi helv. hitv. egyházmegye az iránti fölterjesztése, hogy Veszprém megyébe kebelezett leányfalui fazekas-mester: Dömölky Mihály — helv. hitv. apa, ágost. hitv. nejétől született 13 éves Gyula fiát átíratta az ág. hitv. egyház tagjai közé, nevezett felekezetnek iskolájában ez a fiu vallásra is tanittatott azon szándékkal, hogy nagyobb korában confirmáitatni fog; — szinte leányfalui helv. hitv. Dömölky Ádámnak ág. hitv. nejétől 1871-ik évben született Gyula fiát az ág. hitv. lelkész keresztelte meg, s meghalván a nevezett fiu — az is temette el a nélkül, hogy a helvét hitv. lelkésznél bejelentést tett vagy a stólát átadta volna; — leányfalui ág. hitv. Kolontár Gábor helv. hitv. nejétől született 11 éves Eszter leányát szinte az ág. hitvallásban növelteti; — leányfalui ág. hitv. Horvát Jánosné helv. hitv. elhalt férjétől származott 13 éves Benő fiát az ág. hitvallók iskolájába járatta, ott az ág. hitvallásban oktattatta, arra lelkészök külön is készítette elő s ez év húsvétjára tényleg conlirinálla ; — N. vázsonyi helv. hitv. Balog István molnármesternek róni. cath. nejétől született fiait a N. vázsonyi plebánus keresztelte meg, a keresztelésről fölvett jegyzéknek illetékes helyére a helv. hitv. lelkészhez átküldése nélkül; — Nagy vázsonyi lakos Horváth István, ág. hitvalló helv. hitv. nejétől született 11 éves Júlia leányát folyvást az ág. hitv. iskolába járatja s ág. hitvallásban növelteti. — Ezen vallás sérelmi esetek közül fazekas Dömölky Mihály 13 éves Gyula fiának vallásos oktatását érdeklőleg a N. vázsonyi ág. hitv. lelkész 1872-ik évi novemb. 12-én a veszprémi helv. hitv. egyh. megyének Canonica Visitatiója által levélben interpelláltatván azt válaszolta, hogy Dömölky Mihály a leányfalui ág. hitv. ev. egyháznak elöljárósága előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy Gyula fiát az ág. hitv. egyház tanelveiben kívánja neveltetni, s 12—ik életévének betöltése után a fiút confirmátióra leendő oktatás végett hozzá be is küldötte, azonban — bár őt vallásának hitelveiben oktatta, de nem confirmálta, s igy egyházába ünnepélyesen be sem vette. (3 db. ügyirat) h) a veszprémi egyházmegyéből fölterjesztett jelentés szerint Polczer Antal Veszprémvármegyébe kebelezett hajmáskéri plebánus Závori Pál helv. hitv.'soólyi molnármesternek róm. cath. nejétől még 1871-ik évben született fiát megkeresztelte a nélkül, hogy a keresztelési jegyzéket anyakönyvbe vezethetés végett a soólyi helv. hitv. egyháznak illetékes lelkészi hivatalához áttette volna, s midőn az iránt nevezett plebánus ur 1873-ik évben megkerestetett, eljárását azzal védelmezte, hogy Závori Pál a róm. cath. egyház ünnepélyes szertartásai szerint kötött házassága alkalmával mindkét nemen születendő gyermekeinek a róm. cath. hitben leendő növeltetését minden téritvény nélkül megígérte, s erre vonatkozó határozott akaratát fia születésekor a keresztelést előzőleg neki írásban ki is adta; ezért kinyilatkoztatja, hogy törvénysértést nem követelt el, nem is fog elkövetni, de azt is ünnepélyesen hangoztatja, hogy a róm. cath egyház elvét soha föl nem adja . . . ezen ünnepélyes hangoztatás után azonban — ha bár későbben — még is czélszerünek látta a keresztelési kivonatot a stólával együtt a helv. hitv. lelkészi hivatalhoz átküldeni, csakhogy az 1871-ik évben történt keresztelésről az 1873-ik évben történt megsürgölés után, s akkor sem mindjárt küldetvén át a kivonat, a születést s keresztelést az 1873-ik évi anyakönyvbe kellett — mert az 1871-ik s 1872-ik évinek bezártsága miatt csak is oda lehetett már ekkor bevezetni. A főjegyzői hivatal megbizatik ezen vallás sérelmi ügyeknek Tisza Kálmán főgondnok ur által leendő közvetítettségben a Conventre áttételével. 100. Olvastatott a b. somogyi evang. reform, egyházmegyének 1873. márczius 5—6-dik napjain tarlott consistorialis üléséből 13. jkönyvi sz. a. tett fölterjesztése, melyből kitűnvén, hogy a komiósdi egyház elöljárósága által bemutatott újonnan készített tanítói díjlevélben az ölfára vonatkozó azon kívánalomnak — melyhez kötötte az egyházmegye a díjlevél elfogadását — elég téve ugyan nincs, de az akkor bemutatott díjlevél az új szerkezetben javult az által, hogy a gyülekezet az uradalom által iskolatanító díjazásra adott '/ 2 telekből 4 hold földnek őszi vetés alá való háromszori megszántását, a földnek a tanító gabnájával elvetését, a termésnek le- és betakarítását, sőt tavaszi alá is 4 hold földnek megszántását és elboronálását, és ha a tanító zabot vagy árpát vetett bele - annak is eltakarítását magára vállalta... minthogy ezen munkaérték a Consistoriumnak a famennyiség emelésére vonatkozó kivánatát fölüti, ennek folytán Komlósdnak rendes tanítóval ellátása kimondatott s az egyházmegyei Consistorium által elfogadott díjlevél felsőbb egyházhatósági megerősítés végett az egyházkerületre fölterjesztelik: A bemutatott díjlevél azon föltétel alatt erősíttetik meg, hogy az egyház a földekről az adót fizesse, s az egyházi épületeket a tűzkár ellen biztosítsa. 101. Tisza Kálmán főgondnok urat országos ügyek az egyházkerületi gyűlésből az országházába szólítván s a gyülésteremből a gyűlés összes tagjainak szívélyes üdvkivánatai között eltávozván Chepán Antal b.^somogyi segédgondnok úr kéretett föl a világi elnöki széknek elfoglalására, ki azt lelkes éljenzések között elfoglalta. 102. Tárgyalás alá vétetett a b. somogyi egyházmegye 1873. márczius 5—6. napjain tartott Consistorialis üléséből 25. jkönyvi sz. a. tett fölterjesztése, melyben a galamboki egyház által czélba vett egyházi — de a lelkész és tanító díjazásának alkatrészét képező földeknek eladhatásához azon föltét alatt adott 7