Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1869
1869. július - Oldalszámok - 20
Függelék a dunántúli evang. reform, egyházkerület 1869-d. évi Julius 16- és 17-d. napjain Pápa városában folytatólag tartott közgyűlésének jegyzökönyvéhez. A) Felirat a zánkai iskolaügyben .(jk. 127. sz) Nagyméltóságú m. kir. vallás és közoktatási minister úr! kegyelmes urunk! Legnagyobb örömmel üdvözli egyházkerületünk a nép értelmesítését czélzó közoktatási törvény üdvös rendeleteit, s ámbár kebelbeli egyházainak azon jogát, hogy a törvény értelmében felekezeti iskoláikat községivé átváltoztathassák, teljesen elismeri, mégis az önkormányzati szervezetből fejlő fokozatos jogánál fogva szoros kötelességileg hivatottnak tartja magát arra, hogy ily lépés az illető egyházmegyék s ezek erkölcsi egyeteme az egyházkerület tudtán kivül ne történjék, s ha történik, az ellen annak helyén és idejében szavát felemelje. Midőn egyházaink eredetileg keletkeztek , természetesen első sorban a reformált hit terjedése levén a fő czél, mit egyesek hitbuzgalma fillérekből gyűjthetett — vagy bővölködvén nagyobb mérvben adományozhatott,— ez oltárra tétetett le áldozatul. így keletkezett az egyházi vagyon, mely a lelkészek szerződésszerű ellátásán túl a templomi s temetési énekléseknél szereplő iskola — mondhatni elemi vallás-tanítók javadalmazására fordíttatott. Ez állal az egyházi vagyon eredeti jellegét el nem vesztvén, azon egyháznak, mely községi iskolát állítani óhajt, erre figyelemmel lenni kötelessége, az egyházi halóságnak pedig már csak e tekínlelből is felügyelni kétségbe vonhatatlan joga van. Természetesnek fogja e szerint találni nagyméltóságod méltó megütközésünket, midőn a nt. veszprémi egyházmegye hivatalos jelentéséből arról értesülénk: hogy azon egyházmegyébe kebelezeit Zánka egyházközség, nagyméltóságod állal kiküldölt tanügyi ministeri biztos ngos Molnár Aladár úrral egyességre lépett, s „átadási szerződés 4 4 czimü kiállított okiratban, az egyháznak iskolai czélokra használt ingatlan vagyonát lelekkönyvileg a községi iskola részére átíratni engedte a nélkül, hogy az egyházi szertartáshoz megkívántató templomi és tanítási éneklő javadalmazásáról gondoskodott,— a nélkül, hogy ezen önkormányzati szervezetünk lényegébe mélyen beható intézkedésről egyházi felsőbbségének jelentést lelt, s annak jóváhagyását előlegesen kikérte volna. Kegyelmes urunk! Az 1868-dik évi XXXVIII. t. cz. 33, 35, 38 §§. s különösen a zánkai esetre alkalmazhatólag a 44 §. a községi iskolák fentarlási alapját meghatározván, — nem lehetett a törvényhozásnak czélzala, hogy az alap alkotása végeit az egyháznak iskolai czélokra szolgáló vagyonát átvegye, s ekképp az egyházi szertartásnál az éneklést, temetést s elemi vallás-tanítást végzők állását, különben is szűk keretű javadalmazásuk elvonásával lehetetlenítse, — továbbá: most említett közoktatási törvény 11. §-a a hilfelekezeti hatóságoknak azon jogukat, hogy azon községekben „hol hiveik laknak 4 4 felekezeti iskolákat tarthatnak fen, érintetlenül hagyván: nem akarhatla, hogy midőn egyes egyházak, különösen a 44. §. értelmében a fenálló felekezeti iskola helyett a községi iskolát akarják használni, e lépést egyházi hatóságuk mellőzésével tehessék. Ennélfogva a veszprémi egyházmegye felterjesztése folytán a zánkai esetről értesülvén, most említett egyházmegye elnökségét határozatilag utasítottuk: hogy e tudta s beleegyezése nélkül keletkezett egyezség s átadási szerződés ellenében — ha szükséges — a törvényes lépéseket megtegye, nagyméltóságodat pedig mély tisztelettel felkérjük, hogy az egyházmegyei halóság mellőzésével telt azon egyezséget meg nem történtnek tekintetvén, méltóztassék ngos Molnár Aladár tanügyi ministeri biztos urat e tárgyban a veszprémi e. megyei elnökséggel leendő érintkezésre ulasitani, s jövőre egyházkerületünk területén minden iskolai fő- és másod-felügyelő uraknak szigorúan meghagyni, hogy hasonló esetekben az egyházi hatóság előleges értesítése nélkül ne intézkedjenek. Kelt Pápán, f. 1869. évi Julius 16—17-én tartóit közgyűlésünkből. A túl a dunai helv. hitv. egyház-kerület közönsége. Bt) Felirat a rátóthi vallás-sérelmi ügyben (jk. 152. sz.) Nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium! A jelen században, mely a jogegyenlőséget, s a társas éleiben a jogok kölcsönös tiszteletét irá zászlajára, azt hivők nem fognak többé felmerülni esetek, melyekben különböző vallásfelekezeti egyének vagy testülelek, a haladó s a jogokat nagyobb tiszteletben tarló időszak jelszavával ellentétben, egymás jogait megtámadják, s visszaidézni törekedjenek ama szomorú időszakot, mely ugy az emberiség átalános mint hazánk különleges történelmében gyászlapot képez, s melynek megújulását egy a korszellemmel haladott ember sem óhajtja többé. — Nem hivők, hogy találkozzék egyes ember is, annyival inkább vallásszolgáiból álló testület, mely a ludat azon fokára el ne jutott volna, hogy az ember társas életre van teremtve, társasélet pedig ugy állhat fenn, ha a jogok ugy a természeli mint jogi egyediségek által tiszteletben tartatnak. Fájdalom! e hitünkben csalatkoztunk, s azon jogsérelemben, mely Veszprém megyébe kebelezett
