Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. június - Oldalszámok - 36

Függelék. Felirat, mely e jegyzőkönyv 120-d. száma értelmében dunántúli evang, reformált egyházkerületünk részéről a \MMK. vallásügyi Ministeriumlioz intéztetett: Nagyméltóságú JTK. váltás- és közoktatásügyi Mlnister úr! A veszprémi egyházmegyének hivatalos jelentéséből sajnos érzéssel értettük, hogy azon iszka-szentgyörgyi és mohai protestáns lakosok, kik a Fehér megyében fekvő iszkai hegyen szőlőket bimak, e f. évi tavaszszal megindult szőllőmivelési munkának a szombati napok délutánján való folytatásától eltiltattak, s e munkájokban római katholikus ünnepeken is akadályozva lettek. Az illetők e méltatlan sérelmök folytán nem késtek jelentést tenni Karlovicz megyei központi szolgabíró urnái, ki a helyett, hogy törvény értelmében s hivatali kötelességéhez híven a fentebbi jogos sérelmet orvosolta volna, a panaszlókat kérelmükkel elutasította, azzal indokolván elutasító végzését, hogy a kérelmezők által felhívott törvények épen nem zárják azt ki, hogy az evang. hitfelekezetüek másokkal társaságba lépve, bizonyos helyi szokásoknak s alapszabályoknak magokat szabadakaratukból alá ne vessék. Hasonló sérelmes esetekben, melyek az 1848-diki törvényeket megelőző korszakban történtek, gyakran kelle felszólalniok a protestáns egyházat kormányzó testületeknek a törvények önkényes megsértése miatt; de ama korszak oly politikai viszonyok nyomása alatt állott, melyek a kormány felelőssége hiányában igen gyakran meghiusiták a törvények érvényének helyreállítását. Most azonban e mostoha viszonyok nem léteznek, az 1848-diki törvények a törvényesen bevett vallások közötti egyenlőséget és viszonosságot megalapították, s ez utóbbi törvények igazságos elvének védelme alatt, addig is, mig ezek az élet egyes eseteire nézve részleteztetni fognának, szemben az 1791: 26. törvényczikk biztosítékaival, netn türethetnek akár egyesek akár pedig köztisztviselők oly cselekvényei, melyek az evangelikus vallást követő polgárok szabadságát, a minden alkotmányos polgár előtt nyitva álló társadalmi éleiben korlátozzák. Egyik vallás sem gyakorolhat erkölcsi erőszakot a másik ellenében valamely előjog téves fogalmából, melyet az 1848: 20. törvényczikk teljesen megsemmisített; s az e törvény által biztosított szabadság, egyenlőség és viszonosság csak akkor az életé, ha a vallásfelekezetek egymás irányában többet a mindenkire nézve egyenlő jognál nem követelnek. S ekkép magyarázható meg helytelensége amaz állásnak, melyet mindazon katholikus vallású polgárok, kik a más vallásúakat nem kötelezhető ünnepek megtartását ezekre nézve is követelik, az egyenlőség s az egymástól való törvényes függetlenség nyilt megsértésével elfoglalnak. Nagyméltóságod azonban, kit egész pályáján a törvényesség és szabadelvüség elvei vezéreltek, sérelmünk alaposságának hosszabb indokolása és fejtegetése nélkül is befogja látni azt, hogy minden nyomás, mit egyik vallásfelekezet a másikra nézve gyakorol, törvénysértő visszaélés, s mint ilyen, az ország alkotmányos kormánya által nem türelhetik. Hivatkozván tehát még egyszer az 1791: 26. és 1848: 20. törvényczikkekben biztosított ama szabadságunkra, melynél fogva az evangelikus vallásúakat katholikus ünnepnapokon, annál kevésbé pedig a hét szombatjának délutáni szakában oly munka és foglalkozástól, mely a hely távolsága vagy csendesebb módja miatt senki vallásának botrányára nem szolgál, eltiltani vagy abban akadályozni nem lehet: hazafiúi tisztelettel kérjük fel Nagyméltóságodat, miszerint a fentebb megnevezett szolgabírónak eljárását és határozatát megsemmisíteni, s a mennyiben önkényes eljárásával a törvényt megsértette, az illető megyei bizottmány által megdorgállatni, s végre hasonló jogsérelmek elkövetésének lehetlenítése végett nem csak Fehér megyéhez, hanem az ország többi törvényhalóságaihoz is intézendő kir. rendeletben az evangelikus vallásúak törvényes jogainak megóvását azok hatósági figyelmébe ajánlani méltózlassék. Kik egyébiránt hazafiúi teljes tisztelettel maradtunk a NMMK. vallás- és közoktatási Minister urnák, Székes-Fehérvárott 1868. évi Junius 16—20. napjain tartott közgyűlésünkből alázatos szolgái a dunántúli helv. hilv. evang. Egyházkerület közönsége, s ennek nevében Jeyg&ette: Beöthy Zsigmond m. k. egyházker. világi főjegyző.