Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1868

1868. június - Oldalszámok - 2

_ 2 — háznak fennállását, felvirágozását nem eszközölhetik, nem biztosíthatják, mert ez egyedül a hívek kitartó buzgalma é3 áldozatkészsége állal elérhető. Itt, hol egyházaink és iskoláink ügyeiről kell tanácskoznunk, távol kell magunkat tartanunk az egyes politikai kérdések és elvek fejtegetésétől, meg kell felejtkeznünk a politikai pártokról, melyek egyike- vagy másikához ne talán tartozunk, mert nem szabad hogy párt-érdekek és helyzetek irányozzák intézkedéseinket, melyeknek czélja nem lehet más, mint egyházaink és iskoláink felvirágoztatása. Mind e mellett azonban nem lehet hogy itt is, hogy épen egyházaink és iskoláink szempontjából is figyelemmel ne legyünk hazánk általános helyzetére és azon legfőbb szempontokra, mellyek szerint kell eljárásunkat intéznünk hazánk jóllétének czéljából is. Nem lehet, mert tanítja a történelem, hogy a magyar ref. egyház a magyar haza sorsában mindég híven osztakozolt, hogy minden csapás mely a hazát érte, első sorban sulytotta a magyar ref. egyházat is; nem lehet, mert egyiknek úgy mint másiknak érdekében főleg két dolog megtartása, a mennyiben részben legalább hiányzik, megszerzése és biztosítása áll, s e két dolog a szabadság és a rend, mely nélkül a szabadság biztosítva soha, sehol nem volt és nem is lehet. Az egyháznak s így egyházkerületünknek is szüksége van a szabadságra saját kebelében, mert csak annak szárnyai alatt fejthetik ki tevékenységüket az egyházak, az elöljárók, az egyházak egyes tagjai; de szüksége van a rendre is, mert ha az felbomlik: nem fogunk közös erővel építeni, de egyik lefogja rontani azt is, a mit a másik talán építene. E belső szabadság fentartása, az idők kívánalmaihoz illő kiterjesztése, és az így kiterjesztett szabadságban a rendnek megőrzése az, mire nekünk itt egyházkerületünket illetőleg törekednünk kell. E czélra lesz irányozva az én törekvésem, melynek támogatására a ft. közgyűlés minden tagját előre is felkérem. De szüksége van a magyar r^f. egyháznak a szabadságra és a rendre a hazában is, mert hiszen bizonyítgatni is fölösleges, hogy az egyház szabadon, isteni rendeltetésének megfelelöleg csak szabad államban fejlődhetik; a szabadság a protestáns egyház éltető levegője, mely nélkül tengetheti életét, de felvirágozni nem fog soha; bizonyítgatni is fölösleges, hogy ha a rend az országban megbomlik, a rendetlenség, a törvények iránti tisztelet hiánya a reformált egyházat és annak hivatalos szolgáit sulytja első sorban. Nem lenne helyes, hogy itt ezekről bővebben értekezzem, de az említettem szoros kapcsolatnál fogva, melyben egyházaink és iskoláink sorsa a haza sorsával áll, szabad legyen azon óhajtásomat kifejeznem, hogy: valamint itt hol egyházaink és iskoláink ügyeiről tanácskozunk, úgy ott is hol egy vagy más minőségben hazánk sorsára gyakorolhatunk kisebb vagy nagyobb befolyást, a szabadság és az annak biztosítékául szolgáló lend érdekeit tartsuk szem előtt. Legközelebb ezen gyűlési teendőinket illetőleg, számos és fontos tárgyak várják az elintézést, eleve kijelölni azokat s elmondani némely azok folytán szükséges intézkedések iránt véleményemet, nem tartanám czélszerünek, megteendem ezt a ft. közgyűlés engedelmével akkor, midőn az alkalom a tárgyalások folyamában önmagától kínálkozni fog; mert nehogy a drága időt igen is sokáig vegyem beszédemmel igénybe, kikérve tanácskozásainkhoz becses türelmüket és bölcs tanácsukat, magamat további szíves szeretetükbe ajánlom, és a gyűlést ezennel megnyitom. 2. Főtisztelendő püspök úr a múlt 1867-d. évi octoberi közgyűlésünk 130 sz. alatti végzése értelmében, a viszonylagos többséget nyert nt. íérjfiak u. m. Tatay Sámuel és Pap Gábor lelkésztársak kijelölésével, a veszprémi ev. ref. egyházmegyét új esperesválasztásra hivta fel, s a beérkezett szavazatokat bizott— mányilag időközben felbontatván, a szavazatok eredményét tartalmazó bizottmányi jelentést a közgyűlés elé terjesztette, mely jelentésből kiviláglott, hogy begyült öszszesen: 38 szavazat, s ezek közül esett 16 szavazat Tatay Sámuel korelnök úrra, 22 szavazat pedig Pap Gábor vilonvai lelkész úrra, és így általános szavazattöbbséggel nt. Pap Gábor úr választatott veszprémi esperesnek. Nevezett veszrémi esperes Pap Gábor atyánkfia, az egyházkerületi közgyűlés előtt magát esküvel kötelezvén hivatala lélekismeretes folytalására, székfoglaló jeles beszéddel helyét a közönség szíves iidvkivánatai között elfoglalta. 3. A barsi egyházmegyében lemondás útján megUresiilt esperesi és segédgondnoki hivatalok szabályszerű betöltése iránt, főtisztelendő püspök úr annak -idejében joghatósága szerint intézkedvén, a hozzá beérkezett szavazatokat időközben egy kiküldöttség által felbontatta, s ennek jelentését a közgyűlés elé beterjesztette, mely jelentésből kiderült, hogy a) esperes-választó szavazat begyült 28, s ezek közül 23 nt. Nagy János úrra, 4 tiszt. Kulifai László úrra esett, — 1 jelesen a garan-szentgyörgyi érvénytelennek találtatott, mivel az egyház a lelkészszel nem öszhangzólag szavazott: e szerint nt. Nagy János n. sarlói lelkész úr általános szavazat-többséggel újólag esperessé választatott. ^ Segédgondnokot választó szavazat beadatolt 29, s ezek közül 24 lek. Konkoly Pál úrra, — 4 nagys. B. Nyári Adolf úrra, 1 tek. Szabó János úrra esett, és így lek. Konkoly Pál úr általános szavazat-többséggel segédgondnokká választatott. Egyházkerületi közgyűlésünk előtt mind nt. Nagy János esperes, mind pedig tekintetes Konkoly Pál segédgondnok urak hivatali esküt tevén, a főtanács körében székeikel a közönség éljenzéseitől kisérve foglalták el.