Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1866

1866. november - Oldalszámok - 18

Minthogy a rendes iskolatanítónak, az újonnan szervezett állandó segédtanítói hivatal felállításával nagyrészben könynyebbültek hivatalos terhei, — s minthogy ez új intézkedés által a nevezett egyház a népnevelés oltárára hozott anynyi áldozatot, a menynyi különbség a régi váltó és az újonnan megrendelt folyó pénzfizetésből fölmerül: a búesi régi iskolatanltói díjjlevél ezzennel elfogadtatík és megerősíttetik. 181. Olvastatott a r. komáromi ev. ref. egyházmegye 1866d. év November 6-án tartott közgyűlési jegyzőkönyvének 29. számú, s jelen kerületi gyűlésre fölterjesztett abbeli javaslata, hogy mivel az ekecsi gyülekezet tagjai 1863d. évben tűzvész által minden vagyonuktól megfosztattak, — továbbá, mert 1862d. évben épült díszes iskolájuk építési költségeinek hátráléka (mintegy 1000 o. é. frt.) még most is nyomja vállaikat,— s végűi, mert 1866d. évben a fagy által tetemesen károsultak: a főiskolai kötelezettség terhe alól nem 3 évre ugyan, — mint említett gyülekezet kérvényezi, — hanem 2 évre ajánlja őket feloldoztatni. Az egyházmegyének e javaslata elfogadtatván, az ekecsi károsult gyülekezet a fönebbi okok alapján 2 óyí főiskolai kötelezettség terhe alól ezennel fölmentetik. 182. Ugyan a komáromi nt. egyházmegye, közgyűlési határozata értelmében alázatos tisztelettel kéri a ft. egyházkerületi közgyűlést, hogy a r. komáromi 4 osztályú gymnasiuranak czélba vett felállítását atyai gondoskodásából kifolyó figyelmének tárgyává tenni méltóztassék. Tek. Madarassy Mór segédgondnok úr, mint az e czél létesítesét előkészítő bizottság elnöke, jegyzőkönyvileg felkérendő a küldöttségnek mi homarábbi öszszehivása végett. 183. Grünhut Dávid izraelita tanító ft. püspök úrhoz intézett irata szerint egy nagy fontosságú és érdekű, azonba terjedelmes munkát akar kiadni, s erre előzőleg segélypénzt kér küldetni Pestre vagy Körmendre. £ mű tartalma a lelkész urakkal közlendő. 184. A sólyi hitrokonok elöljárósága jelen gyűlésre beadott folyamodványában élénk színekkel festi a nyomort és ínséget, mely egyházukra naponta nehezül, — nevezetesen, ezelőtt 3—4 évvel templomukat tetőztetvén, kölcsönhöz kelle szorulniok, s a hitelező már már sürgőivé követeli pénzét; továbbá, egyházi birtokukra kivetett adót nem fizethetvén, itt is végrehajtással fenyegettelnek, végre lelkész és tanítójuktól szintén folytonosan nyugtalaníttatnak a három év óta szegénységük miatt be nem szolgáltathatott egyházi adó miatt. — S mind ez előszámlált bajaikból kibontakozhatni máskép nincs reményük, hanem ha birtokukban lévő egyházi szőlőjüket elárúsílják, — melyre nézve anynyival is inkább kérik a ft. egyházkerület kegyes engedélyét, mivel e szőlő, elhagyatottsága miatt a rápazarolt sok veríték mellett is nem jövedelmez, — továbbá említett nyomoraikbóli könynyebben menekülhetés czéljából még azért is könyörögnek a kerületi gyűlés előtt, hogy ez, egy traktusi publikáczióval őt megajándékozni kegyeskedjék. Ezzel kapcsolatban olvastatott a veszprémi egyházmegye esperese nt. Oláh János urnák ugyan a kerületi gyűléshez intézett hivatalos levele, melyben ez ügy tárgyalását, jóllehet ez, az egyházmegye közgyűlésében még meg nem fordult, — különösen azért kéri, mert a sólyiak minden perczben a végrehajtás csapása által fenyegettetvén, a kérdés megoldása s a kérelem megadatása halasztást nem tűr. Jóllehet az egyházkerület az egyházmegye meghallgatása ós vélemény nyilvánítása előtt és nélkül határozatot nem hozhat: mind a mellett, nehogy a kérdéses szőlő a sólyi elöljárók által elidegeníttessék, s e tény által a különben is nyomorba sülyedt egyház végkép elmerüljön: utasíttatik a veszprémi egyházmegye, hogy ez egyházi fekvőséget eladni ne engedje, hanem tigyekezzék ideiglenesen is valamely forrást nyitni, a szűkölködő gyülekezet bajainak orvoslására; a mi pedig a gyülekezet kérelmének utóbbi részét illeti: a veszprémi egyházmegye gyülekezeteiben egyszeri hirdetést engedményez számukra a kerületi közgyűlés; — az ügy miképi állásáról az illető egyházmegye jelentését a jövő kerületi gyűlésre bevárván. \ 185. Széki Béla kerületi főjegyző úr, mint pápai letkész, Edelényi Sándor pápai lakos és hitesügyvéd urnák ellene támasztolt azon vádjára, hogy ő, Zábrák Eszter és Pennina nevelt leánykáit az Ur asztalától elutasította — az 1865d. sz. fejérvári közgyűlés 89. számú határozata értelmében beadta védnyilatkozatát A ft. egyházkerület különben is jól ismervén Széki Béla urnák evangeliomi szelid lelkületét, egyátalában nem adhatott előre is helyt azon föltevésnek, mintha ő érintett, s általa személyesen nem is ösmert leánykákat egyéni boszúból utasította volna el a szent asztaltól, s áz egyházkerületet csak ugyan megerősítette e véleménye és hite felől Széki Béla urnák jelen gyűlésre beadott védnyilatkozata, melyből kitűnik, miszerint e tárgy körüli eljárása az Ur szent asztalának megbecsülése — és az anyaszentegyháztól elibe szabott kötelmei hiv és buzgó teljesítésének szempontján alapult: miért is n vád alól ezennel fölmentetik, s ez ügy teljesen megszűntnek nyilváníttalik. i, , • -••... 186. A pápai nt. egyházmegye az 1865d. év szókes-fejérvári közgyűlésnek 164d. számú határozata alapján következő pontokba foglalva adja be tanügyi jelentését: 1. tanügyi bizottmány nincs, de van jólszervezett tanító-egylete, melynek tiszteletbeli tagja minden lelkész, tanár és világi urak, kik gyűléseit látogatják, és á tanítás irányzásában oktatásaikkal, tanácsaikkal, buzdításaikkal közreműködni szíveskednek. Ezen tanegylet nyomtatott alapszabályait nyolez példányban a többi testvéregyházmegyékkel ismertetés végett, a fl. egyházkerületi közgyűlés szine elölt mély tisztelettel bemutatja. — Van továbbá időszakonként megjelenő és