Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1866

1866. november - Oldalszámok - 11

nem terjesztheti, vagy hiteles másolatban át nem szolgáltathatja mind addig mig e végett gondnok-társai beleegyezését ki nem nyerte. Azon végrendelet ugyan is, melyben néhai Szondy Zsuzsánna aszszonyság, közczélokra tett alapítványai kezelésére örök időkre gondnokokat jelölt, s ezek választásáról rendelkezett, 26d. pontjában szabatosan körülírja, mimódon történjék ezen gondnokok megszámoltatása. Annak pedig, hogy az így megvizsgált számadásnak kelljen-e vagy mely esetben valamely felsőbb hatóság elé terjeszteni, annál kevésbé, hogy ily felsőbb hatóságnak a ít. dunántúli egyházkerület jelöltetett volna ki, legkisebb nyoma is azon végrendeletben — mit pedig legalább annak gondnokainak kegyeletben tartani szent kötelességük — fel nem található. Folyó November 12-ről kelt levelében t. Eőri Szabó Sándor Szondy agentialis-alapítványi gondnok úr, bizottmányi elnök Horváth Mihály esperes urat arról értesíti, miszerint utasítást kérő megkeresése következtében, a Szondy-Kenessey alapítványok gondnoki kara azt véleményezi, „hogy gondnok-előde számadásai másolatban közölhetők betekintés végett, úgy a mostani számadások is, de ezek csak akkor, ha a gondnoki kar által átvizsgálva lettek. A gondnoki kar el is fogadja a ft. superintendentia figyelmeztetését — ha a számadásokban egy tán általuk elnézett hibát fedzne fel — de a felmentés kérdését, addig míg e tekintetben máskép nem határozand, magának tartja fel a végrendelet értelmében." E véleményezés alapján késznek nyilatkozik fenn tisztelt bizottmányi elnök úrnak f. November 5-ről kelt hivatalos levelében kifejezett ajánlatát elfogadni, anynyiban, hogy a számadásokat lemásolva az egyházkerületi e. főjegyzőnek átadandja, s az általa rávezetett hitelesítés után azt kezén hagyja, hogy aztán róla a bizottmányi elnökség rendelkezzék. Bármily megnyugtatónak s kielégítőnek látszik is e gondnoki nyilatkozat, nem elegendő arra, hogy egyházkerületünk az alapítványokra nézve törvény által biztosított, és több mint félszázados gyakorlattal szentesített jogáról lemondjon, — szent hivatásával ellenkező bünt követne el, ha kötelességének nem ismerné a kebelében létező kegyes alapítványpk sorsát őrszemekkel kisérni, azoknak valódi állásáról koronkét közvetlen tudomást szerezni. De e kötelesség érzetén kívül az áldott emlékezetű hagyományozó iránti kegyelet sem engedi, hogy a szent czélzatú Szondy-Kenessey alapítványok megőrizésében ő mint egyik jótéteményes méltó részt ne vegyen. Miért is egyházkerületünk 1863d. évi őszi közgyűlésének 132 sz. a. végzését — melyben a kérdéses alapítványokról vezetett számadások megvizsgálhatására vonatkozó jogosultságát, hiteles adatok alapján kimutatja, s minden magyarázat ellen, mely e jogosultságot tagadná ünnepélyesen tiltakozik— ezennel megújítja, s e végzésnek jegyzőkönyvi kivonatban Eőri Szabó Sándor alapítványi gondnok úrral felvilágosítás végett leendő hivatalos közlését megrendeli, — és ha mind e mellett is jogszerű kívánsága, a kiküldött bizottmány által kijelölendő időhatárig nem teljesíttetnék: akkor a f. 1866d. évi juniusi közgyűlés 36 sz. a. határzatával kiküldött bizottmány haladék nélkül utasítása értelmében járjon el, a Szondy-Kenessey alapítványnak egyházkerületi hatóságunk előtt számot adni nem akaró gondnokát világi törvény erejével kényszerítse száraadásának előterjesztésére. Jegyzette: Széki Béla m. k. egyházkerületi e. főjegyző. 140. Felvétetett a tatai hitrokon egyház több tagjainak szám szerint 148 aláírásával ellátott folyamodása, melyben az egyházukban üresedésben levő lelkészi hivatalnak betöltésére, a kijelölendők sorába t. Pály Zsigmond urat, mint volt segédlelkészüket kérik beiktattatni. Folyó 1866 évi Junius hó 5—9. napjain Székes-Fehérvárolt tartott egyházkerületi közgyűlésnek 53d. sz. a. kelt végzésében, el levén határozva, miszerint t. Pály Zsigmond úr a tatai egyház lelkészi hivatalára ki nem jelölhető, mivel az egyházi törvények, jelesül az 1863. évi 152 sz. közgyűlési határozatban kiszabott képességgel nem bir, — ennél fogva folyamodók kérelmökkel elutasíttatnak, és t. Pály Zsigmond úr a tatai egyház lelkészi hivatalára ki nem jelöltethetik. — Miről folyamodók az egyházmegyei esperes nt. László József úr által, folyamodványuk viszszatétele mellett értesítendők. 141. Továbbá felvételeit ugyan a tatai egyház több tagjainak, számszerint 81 aláírással ellátott folyamodásuk, melyben panaszt tesznek az iránt, „hogy az üresedésben levő lelkészi hivatalt, a választás vezényletével megbízott egyházmegyei küldöttség be nem tölthette, azért: mivel a választásra kitűzött alkalommal az egyház némely tagjai által elkövetelt botrányos erőszakoskodás miatt, a lelkész-választást megtartani nem lehetett. Ezen folyamodás nt. László József esperes úrhoz utasíttatik, oly formán, hogy a panasz érdemében, minél előbb szigorú vizsgálatot tétetvén, annak idején kimerítő jelentését felterjessze. 142. Varga Dániel kis-tamási tanító folyamodik, hogy a kadarkúti ref. egyházban 9 évig viselvén a tanítói hivatalt, nevezett egyház 428 frtal oszt. értékben megszolgált tanítói díjából adóssa maradt, mely summát megitéltetni és behajtatni kéri. Ezen folyamodás a belső-somogyi egyházmegyékhez megvizsgálás, és intézkedés végeit áttétetik, kimerítő jelentése a legközelebbi gyűlésre beváratván.