Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1865

1865. szeptember - Oldalszámok - 26

26 Tiszteletes Terelmes Mihály urat pedig, mivel a gyülekezetben mellette működő tanítót, kinek inkább vezére, útmutatója, s a körülmények úgy hozván magukkal védője tartoznék lenni, hivatalos kötelességével ellenkezőleg nagy mesterséggel kikeresett, de alaptalan vádakkal terheli, magát és hozzátartozóit becsületében a legérzékenyebben sértegeti, a gyülekezet tagjait ellene méltatlanul fölzudítja, s így gyülekezetében a rend, béke és keresztyéni szeretet helyett a viszszavonás szerzője: nem csak, sőt tekintve a — alatt becsatolt s egyéb okleveleit is. híveit olyan tanúságtélelekre s illetőleg aláírásokra vezeti, melyek egymással homlok-egyenest ellenkeznek, melyekkel őket előre könynyen belátható veszedelembe és romlásba taszíthatja: jegyzőkönyvileg megrovásra, és esperesi szigorú megdorgálásra büntetendőnek Ítéljük. R. Komárom Nov. 3. 1865. Konkoly Thege Balázs mk. kiküldött. Horváth Mihály mk. kiküldött. László József mk. kiküldött. Jókay Károly mk. kiküldött. Baráth Ferencz mk. a bíróság jegyzője." Ez ítélet kihirdetésével és végrehajtásával megbizatik nt. Nagy János n. sarlói ev. ref. lelkész úr mint a nt. barsi ev. ref. egyházmegye esperese; — egyszersmind az érdeklett feleknek leendő viszkézbesítés végett, a főjegyzői hivatal által hozzá lesznek megküldendők, a vádlók és vádlott részéről az egyházmegyei Ítélet után főtisztelendő püspök úrhoz benyújtott újabb ügyiratok, mint a melyek a fölebbviteli bíróság által szabályszerüleg tekintetbe nem vétethettek , s csak perújítás esetében lennének használhatók. 137. Ifjú Szabó János k. sárói iskolatanító fölebbezett ügyének tárgyalása folytán, emlékezetbe jött egyházkerületünk régibb perrendtartásának ama még mindig fenn álló — habár nem használt — szabálya, mely szerint az egyházmegyei bíróság Ítéletével, határozatával meg nem elégedő iskolatanítóknak csak extra domínium, vagy is a most nevezett elsőbiróság ítéletének végrehajtása után lehetett ügyöket az egyházkerületi Consistoriumra fölebbezni;— és hogy e rendszabály, a felvilágosodott jelenkor, és a protestáns szabadelvűség méltányos igényeivel ellenkezőleg, valahol még érvényre ne emeltessék: haladéktalan megszüntetése meleg szavakkal indítványoztatott. Közhelyeslésre talált ez indítvány, s végzésül kimondatott, hogy ama jogkedvezmény, mely szerint a lelkészek peres ügyeiket birtok'on belül föllebbezhették az egyházkerületi főtanács elé, az iskolatanítókra is kiterjesztetik. 138. Olvastatott Molnár István pilis-maróthi iskolatanító úr folyamodványa, melyben ismételve azért könyörög, hogy mivel öszszes fizetése is nem sokra megy, s annak legkiseb csonkítása rá nézve érzékeny veszteség: méltóztassék az egyházkerületi közgyűlés, a dömösi leányegyházban felállított állandó tanítóság miatt onnann elmaradt illetékeit az anyaegyház által kárpótoltaim, anynyival is inkább, mert ő egyenesen csak pilis-maróthi tanító, s a népességére nézve 500 lelket szomláló anyaegyháznak hasonlílhatlanul könynyebb a teljes díj megadása, mint nekie fizetése csak egy részletének is nélkülözése. E folyamodványnyal öszszefüggőleg olvastatott még a nt. drégelpalánki egyházmegye f. 1865-d évi Május 15-d. napján Perőcsényben tartott közgyűlésének ugyanez ügyre vonatkozó 4-d. sz. a. végzése, mely szerint tekintve a tanítói fizetés csekély voltát, de más részről a pilis-marólhi egyház helyzetét is figyelembe véve, mind két oldalróli méltányosság szempontjából a pilis-maróthi tanító kártalanítása, melyet Dömös leányegyháznak különtanítóvali ellátása folytán igényel, azon járulékok fele részében állapítlatik meg, melyeket eddig Dömös szolgáltatott—ki a tanítónak. Végeztetett: Mielőtt az egyházkerületi közgyűlés Molnár István folyamodványa tárgyában véglegesen nyilatkoznék: a pilis-maróthi ev. ref. egyház helyzetéről — melynek különös figyelembevétele képezi a beterjesztett egyházmegyei Ítélet egyik alapját — a drégel-palánki esperességtől tájékozó értesítést vár. 139. A nt. veszprémi egyházmegye beterjesztette az egyházkerületi közgyűlés mint felügyelő hatóság elé, Pósa Imre veszprémi ügyvéd úrnak, mint Márton István örökösei megbízottjának az iránti folyamodványát. «) hogy miután az alapító néhai nt. Márton Gábor esperes úr akarata s kívánsága szerint, egyenes örököse illetőleg fija Márton István s ennek neje — a kérelmezők szüléi — az egyházkerületi végzések folytán követelt alapítványi öszszegről már még 1843-d. Február 1-én minden törvényes kellékekkel ellátott és sajátkezüleg írt és aláírt adóslevelet állítottak—ki: ez adóslevélnek egy újabbal leendő kicserélése ne igényeltessék. (S) mivel Márton Imre az alapitónak unokája 1849 —1854-d. év végéig pápai tanuló korában az alapítvány ellenére ennek jövedelmében nem részesült: azért hat évi járuléka utólagosan utalványozlassék, s kamathátralékuk letisztázására fordillassék, — a mennyiben pedig 6 évnél több időre járna kamat, azt folyó 1865-d. November 12-re megfogják fizetni. Végeztetett: A veszprémi nt. egyházmegye mint boldogult Márton Gábor esperes úr által alumniumi alapítványának gondviselésével különösen megbízott hatóság utasiltatik, hogy e közgyűlés jegyzökönyvének 135: II: D: 3: e. pontjában olvasható határozat figyelembevételével, a szóban levő alapítvány teljes biztosításáról esperesi hivatala által haladék nélkül gondoskodjék, s a Márton örökösöknek Pósa Imre úr által említett 1843-d. évi adóslevelét továbbra csak úgy fogadjael, ha lelekkönyvileg bekebeleztelve a teljes biztosítás valódi erősségeül szolgál; - a kamat-