Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1865

1865. szeptember - Oldalszámok - 11

11 3. A lanoszlályoknak a kiszabott időnél valamivel hamarább bevégzése, csak igen kivételes esetekben engedtetik-meg haladt korú és kitűnő tanulóknak. Ezen szabályok helybenhagyatván, felterjesztetni rendelteitek. 96. A NMMKHelytartó-Tanács Zala vármegye eddig lehelyszinelt községei telekjegyzőkönyveinek közzétételét tartalmazó hirdetményét f. é. Junius 25-én 49,881 szám alatt kelt intézvénye mellett tudomás végett átküldi. Tudomásul feljegyeztetik. 97. Olvastatott n. zerindi segéd-lelkész Nagy Zsigmond urnák ft. püspök úrhoz czimzett, s elbocsátó levele megküldését kérő folyamodványa, melyet ft. püspök íir azért tartott szükségesnek az egyházkerületi főtanács elébe terjeszteni, mivel az 1864. évi pápai gyűlés jegyzőkönyve 16 száma alatt látható, s folyamodó Nagy Zsigmond urat egyházkerületünk kebléből kizáró határozat értelmében, nem érezte magát a több izben sürgőit elbocsátó levél kiadhatására jogosítottnak. Ez után felolvastatott nt. Osváth Imre n. szalontai esperes úrnak ugyan e tárgyben ít. püspök úrhoz küldött levele. Bár ezen egyházkerületi főtanács Nagy Zsigmond urat a lent idézett jegyzőkönyvi pont előzményében látható okoktól indíttatva egyházkerületünk területéről kikeblezte; mivel azonban olt felemlített vétségeit részint ifjúi tévedés, részint heves indulat szüleményeinek hajlandó az egyházkerületi főtanács tulajdonítani, és mivel a nt komáromi esperesség jelentése szerint az általa okozolt, elitéllelésének egyik főokául szolgált pénzbeli hiányokat is teljes kárpótlás és kielégítéssel megszüntette; ne hogy előtte egy választott s már már megközelített életpálya teréhez vezető ösvény örökre bezárassék, nem kétkedvén folyamodónak jövő megja.vulása felett sem: atyai indulattal járul a hivatolt jegyzőkönyvi pontban kimondott határozat enyhítéséhez anynyiban, menynyiben Nagy Zsigmond úr elbocsátó levelének kiadására s elküldésére ft. püspök urat felkéri és maghatalmazza. • 98. Felolvastatott a tiszáninneni ft. egyházkerület főjegyzője nt. Kún Bertalan úrnak az egyházi épületek kölcsönös biztosítása érdemében küldött levele, a mellékelt egyházkerületi határozat és kölcsönös biztosítási tervezetlel együtt. Szíves köszönettel fogadta egyházkerületi közgyűlésünk a ft. tiszáninneni egyházkerület által megküldött költsönös biztosítási tervezetet; s azt átvizsgálás és tájékozó vélemény adás végett egy bizottmánynak adta ki, hogy még e gyűlés folyama alatt arról írásbeli véleményét terjeszsze be. A bizottmány tagjai: tekintetes Pap Ferencz és Szabó György segéd-gondnok,— nt. Horválh Mihály esperes, nt. Móricz János egyházmegyei jegyző urak. 99. Az elintézendő tárgyak sokasága ujabb közgyűlési öszvejövetelt tevén szükségessé: Ugyan Rév-Komárom városában folyó évi November 1-sö napjára egyházkerületi folytatólagos közgyűlés tarlása határoztatolt, miről a nt. egyházmegyék előre érlesítendők. 100. A nt. drégel-palánki esperesség részéről felülvizsgálat végett beterjesztetett a t. egyházmegyének Peröcsényben folyó évi Május 15-én tartott lanácsszéki ülése jegyzőkönyvének 6. száma, melyben az áll, hogy a n. marosi egyház-tagok lelkészi díjlapjuk 6. pontját maguk közötti kiegyezés folytán oda módosították, „hogy a rózsa-máji négy kilás szőllővé alakított föld jövőre is egészen a lelkész díjjazására fog fordíttatni; de a szőllővé alakítás költségei fejében az egyház által fizetett 448 frt. 72 kr. megtérítése akkép eszközöltetik, hogy jelenlegi lelkész úr azon szőllőböl 10 évig csak 25 sort fog használni, a szöllő többi részének jövedelme pedig az említett öszveg megtérítése fejében 10 év elteltéig az egyházat fogja illetni"' — mely dijlap—változtatás fellebbezésével, kéri az egyházmegyei tanácsszék az idézett pontban kimondott s e díjváltoztatást, illetőleg módosítást helybenhagyó ítéletét helybenhagyatni s megerősítelni. Jóllehet a n. marosi gyülekezet mind egyházi felsőbbsége atyai intéseinek, s törvényes rendeleteinek megvetésével, mind lelkésze folytonos zaklatásával s több éven kérésziül folytatott háborgásával méltóvá telle magát arra, hogy az 1864. évi pápai közgyűlés jegyzökönyve 50. pontja alatt látható ítélet mint egyházi törvény-szabta büntetés ellene kimondassék: míndáltal egyházi főtanácsunk az evangeliom intését követve, inkább akarván jóval győzni meg a gonoszt mint attól meggyőzetni, s mivel a Iosonczi 1864. évi gyűlés alkalmával önként ajánlkozott békéltető küldöttség előadásából benső örömmel értesült arról, hogy a n. marosi egyház zavaros ügye teljesen liszlázva, s a nagy körben ismeretessé váll versengés véglegesen lecsillapítva van: a nt. drégelpalánki egyházmegye által a n. marosi lelkészi dijlap 6. pontja módosítása érdemében beterjesztett egyházmegyei ítéletet — mivel az itt kimondott változtatás feltételeit már előbb a tisztelt küldöttség előtt a n. marosi egyház képviselői is önként elfog.idták — helyben hagyja és megerősíti. Egyszersmind a n. marosi gyülekezet elöljáróságának meghagyja, hogy volt lelkészök t. Kis Ignácz urnák ki nem fizetett, sőt szándékosan viszsza tarlott fél évi járulékát, az igazság és méltányosság tekintetéből kielégítse, annyival inkább, mivel az ő N. Marosra költözött elődét a bajkai egyház elöljárói még eltávozásakor hiány nélkül kifizették.