Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1864

1864. május-június - Oldalszámok - 15

15 beléből is egy oly küldöttséget nevezni, ki Bécsbe menendő küldöttségünkhöz csatlakozva, vele közreműködnék. b) Szomorú tapasztalásból merüett meggyőződésünk lévén, hogy azon különnemű adók, melyeket egyházaink és tanintézeteink alapítványi jövedékeik — sőt a jótékonyság kegyado­mányi filléreiből évenként a kir. kincstárba fizetni köteleztetnek, a közmiveltség, a polgárisodás szent munkáját akadályozólag, nyomasztó teherként nehezednek reánk : küldötteink megbízatnak, legfelsőbb helyen e már alig viselhető teher minélelőbbi kegyelmes megszüntetéseért alázato­san esedezni, annyival inkább, mert midőn római katholikus testvéreink egyházi és iskolai czélokra a közalapból — hova mi is adózunk — évenként tetemes összeggel segélyeztetnek, akkor mi a kir. kincstártól nem gyámolíttatva, Isten kegyelmével csak magunk tartjuk fenn egyházainkat és iskoláinkat. c) Minden kebelezett egyházmegyék e jegyzőkönyvi pont közlése mellett felhívandók, hogy főiskolánk virágoztatásának érdekét szem előtt tartva, a jog-encyclopaedia, osz­trákjog, büntető- és bányajog, váltó- s kereskedelmi jog, ós még a pénzügy­tan előadására második rendes jogtanárt válaszszanak, s az e választást tárgyazó szavazatukat, f. évi September kezdetével, még a losonczi közgyűlés előtt főtiszt. Püspök úr­hoz beküldjék. 49) Egyházkerületünknek az egyetemes tanügyi bizottmánynál dicséretesen működött egyházi kép­viselői, nt. László József tatai, és INagy János barsi esperes urak, már a mult évi őszi közgyűlés előtt — jegyzőkönyvi 178-ik sz. szerint — nyilvánított lemondásukat megújítván, képviselők választásába kérték fel a közgyűlést. E határozott lemondásnak következtében, dunántúli egyházkerületünknek az egyetemes tanügyi bizottmányban leendő képviselésére, főiskolánk egyházkerületi gondnoka tekint. Sár­közy József úr mellé rendes tagokú] választattak: Horváth Mihály mezőföldi es­peres, Kovács-Sebestény József drégelpalánki esperes, Tarczy Lajos, Bocsor István főiskolai tanár urak, — póttagokúi pedig Tóth János komáromi esperes, Kiss Gábor losonczi lelkész, és Kerkapoly Iíárol, Kiss János főiskolai tanár urak. A lelépett érdemes képviselőknek buzgó fáradozásaikért az egyházkerületi közönség kö­szönete jegyzőkönyvileg kifejeztetik. 50) E közgyűlés jegyzőkönyvének 10. sz. alatt kinevezett küldötlség, a mult 1863-dik évi őszi közgyűlés ideje óta a nagy-marosi egyház és lelkésze Kiss Ignácz úr közti viszályos ügy­ben kelt több rendbeli folyamodványok, hivatalos jelentések, államkormányi magas intézvények tartalmát meg­bízatása szerint átvizsgálván, elnöke t. Szabó György segédgondnok úr által — a tájékozó adatok felolva­sása mellett — élőszóval jelentette, hogy a nagy-marosi egyháztagok nevezett lelkészük ellen, mint a ki fizetését folyó pénzben követelni, majd e miatt őket világi biróság elé idéztetni, megfenyíttetni merészelte, engesztelhetlen gyűlölséggel viseltetvén, tőle minden áron szabadulni kívánnak; — s mivel az egyházkerületi főtanács 1863-dik évi Junius 1—3-ik napjain Felső-Eör városában hozott 50. sz. alatti határzatával, ama szerződést, melyet Kiss Ignácz úr — magát körükből leendő eltávozásra kötelezőleg — erkölcsi kényszer hatása alatt irt alá, érvénytelennek nyilvánította, s így az egyházmegyeileg is kanonikus hibáktól mentesnek itélt lelkészt, állomás nélkül hagyatni, gonosz szeszélyük áldozatául esni nem engedé : kárhozatos irányukról önmaguk tényleg tanúbizonyságot teendők, már annyira haladtak, miszerint az egyházkerületnek nem csak ügyökben követett törvényes eljárását, hanem még joghatóságát is becsmérlő birálat alá venni nem átalják, sőt még a nm. magyar kir. Helytartótanács előtt is kijelentik, hogy folyamodványuk sükertelen maradásának esetében, a végrehajtó biróság teendőit ők maguk fogják teljesítni. E tényállást lehető következményeivel együtt elgondolva, a viszszás-feleknek, a törvény és igazság alapján, egymástól leendő elválasztatását vé­. leményezi. Mely véleményes jelentés nyomán, a nm. magyar kir. Helytartótanács f. 1864-ik évi Május 23-án 35896. sz. alatt kelt kegyelmes intézvényének különös figyelembevételével határoztatott : Mivel a n.-marosi gyülekezet, felsőbbsége intéseit s rendeleteit megvetve, az evangyé­liomi vallás parancsaira nem hallgatva, ártatlannak bizonyult lelkészét folytonos háborgásival zaklatni, a keresztyénhez illetlen gyűlölködés botrányait gyakorolni nem szűnik, fegyelmet tűrni nem akar : azért az 1791 : XXVI-ik országos törvényczikk által megerősített egyházi törvénykönyvünk 3-ik osztálybeli XXXII-ik kánona értelmében lelkipásztorától megfosztatván, leányegyházzá tétetik, kinek csak előimádkozó-tanílót szabad kebelében tartania, — moslani lelkésze pedig ez ítéletnek vele hivatalosan leendő közöltetése után köréből el fog költözni, úgy mindazáltal, hogy mig lelkészi-állomást nem nyerend, addig a nagy-marosi gyülekezet, papi díjlevele pontjai szerint járó fizetését kiszolgáltatni köteleztetik. 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom