Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1863

1863. október - Oldalszámok - 10

J 10 datja, hogy fölemelkedett szellemű katholikus testvéreink egyikétől tekintetes ifjabb Kegl György úrtól szerencsés volt a pápai reformált főiskola lestgyakorló intézetére 600 azaz hatszáz osztrák értékű forintból álló jelentékeny alapítványt nyerhetni, egyszersmind e levéllel kapcsolatban beterjeszti a már tiszteletteljesen említett nemes gondolkozású alapítónak alapítványlevelét, és még azon eredeti kötelezvényt, mely szerint a hatszáz forint alapítványi öszszeget boldogult Saárv László úr árváinak szükségére mint gyámjuk, félévenként előre fizetendő hatos kamatra fölvette. Örömlöl meghatottan szíves éljenzésekkel üdvözölte egyházkerületünk közgyűlése tekintetes ifj. Kegl György urat mint főiskolánknak a közjó iránt lelkesült egyik jóltévőjét, s midőn a tisztelt alapító előtt hálás köszönetének küldöttségileg ünnepélyesen leendő nyilvánítására nt, Horváth Mihály mezőföldi esperes, Móricz János egyházmegyei jegyző, t. Fekete János, Molnár Imre tanácsbiró urakat megbízza: ugyanakkor azt is megrendeli, hogy e kegyes adomány mint „Kegl György alapítványa" kezeltessék, s a róla szóló alapítvány-levél a főiskola alapítványi okiratai közé behelyeztessék. Azon kötelezvényt illetőleg pedig, melyet e Kegl alapítványi hatszáz forintról, mint boldogult Saáry László úr árváinak részére fölveit öszszegröl t. Nagy Ignácz úr gyámi minőségben kiállított, az árvák költségén telekkönyvileg álkebleztetni határozza, s a tisztelt gyámurat — kinek e szép alapítvány körül tanúsítóit fáradozásiért mint tanintézetünk iránti nemes érdekeltségének újabb bizonyságáért, méltányló elismerését jegyzőkönyvileg kifejezni óhajtja — e biztosítási eljárás minél előbbi teljesítésére megkéri. 115) Vecsei Nagy Zsigmond csiliz-radványi segédlelkész, minthogy a f. évi junius 1 —3-d. napjain Felső-Eőr városában tartatott egyházkerületi közgyűlés alkalmával, a nt. esperesi kar elötanácskozmányában rectori bizonyítványának elő nem mutathatása miatt fölszenleltetésre mind addig nem bocsáthatónak Ítéltetett, mig a hiányzott bizonyítványt megszerezve az egyházkerületi kormány előtt fennálló rendszabályaink követelményeinek eleget nem teend: e felsőbb utasításhoz képest az ácsi reform, egyház elöljáróságától iskolatanitói éveiről szóló bizonyítványát kivette s főtisztelendő Püspök úrhoz az egyházkerületi főtanács elé lerjesztendés végett benyújtotta. Ez okmány figyelembevételével halározlatolt: Mivel Nagy Zsigmond úr, az illető elöljáróság bizonyítása szerint, iskolatanitói hivatalát rendellenesen önkényleg s bizonyos szenvedélyességtől ragadtatva hagyta el: azért e nem helyeselhető magaviseletéért az egyházkerületi elnökség által megdorgálandó leszen, s hogy az egyházi szolgában nélkülözhetlen önmérséklet, kellő alkaltngzkodás és tiszti tevékeny buzgalom által hibáját helyrehozhatni, magát jelen hatáskörében a felsőbb papi felavatásra érdemesíteni több ideje legyen, a fölszenteltetés iránti kérelme a jövő 1864-d. évi tavaszi közgyűléskor fog teljesíttetni. 116) Zala megyei Lovas községbeli reformált vallású lakos Török Sándor nejével Kéri Juliánával visszás házasságban élvén, az iránti alázatos folyamodványával járult az egyházkerületi főtanács elé, hogy miután a mellékletben fölmutatott bizonyítványok szerint rájok nézve mind az illető lelkészi hivatal, mind pedig a nt. veszprémi egyházmegye részéről megtörtént a kibékítési kísérlet: méltóztatnék még kibékítésüket egyházkerületi küldöttség által is megpróbálni. Folyamodó Török Sándor és Kéri Juliána viszszás házasok kibékítésének megkísérlésére, az egyházkerületi kormánytanács részéről Mező Dániel tapolczafői lelkész és Hegedűs József tanácsbiró urak kiküldetnek oly meghagyással, hogy eljárásuk eredményéről az érdeklett feleknek bizonyítványt adjanak. 117) A nt. Belső-somogyi esperesség előterjuszletle Slavoniába szakadt evangyéliomi reformált biten levő magyar testvéreink által Verőczén alakított évang. reformált egyház ideiglenes elöljáróinak vallásos ihletettségről tanúskodó kenetteljes folyamodványát, melyben a fentisztelt egyházmegyébe leendő bekebeleztetésiiket s a hozzájuk legközelebb eső komiósdi anya-egyházhoz leány-egyházképeni csatollatásukat kérve, meleg szavakkal azért esedeznek, hogy vagy a csak most említett anya-egyházi lelkész úr, vagy mellé e czélból rendelendő segédlelkész által mind magok, mind gyermekeik bitékiének nyomasztó szükségeiről, az igazság melletti megmaradhatásukról, lelki épületekről kegyesen gondoskodni méltóztassék. De e folyamodványra nézve jelentette a belső-somogyi esperesség még azt is, hogy drávánlúli alyánkfijainak megnyugtatására, lelki elláitatásuk érdekében, hatásköréhez képest a lehelő legczélszerűbben intézkedni szent kötelességének tartolta. Az evangyéliomi magyar szent Sionnal benső viszonyban fejezni óhajtó drávántúli alyánkfijainak Verőczén alakult egyházát — kérelméhez képest — a nt. belső-somogyi egyházmegyébe