Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1863

1863. június - Oldalszámok - 11

11 A küldöttségi jelenlés a nt. pápai egyházmegyének viszszaadatott, további eljárásáról jelentése beváralván. 50. Ismét azon jkönyv 50-dik pontjára megtette jelentését azon tekintélyes békebirósági küldöttség, mely a n -marosi gyülekezet és lelkésze t. Kiss Ignácz ur közt támadt viszálynak lehető kiegyenlítésével Yoll megbízva. E jelenlésből s a hozzá csatolt irományokból teljesen meggyőződött a főt. egyházkerület arról? hogy a fennforgó viszályban, s annak támasztásában t. Kiss Ignácz lelkész úr tökéletesen ártatlan; de meggyőződött arról is, hogy a nt. egyházmegyének közvetítésével létesült egyezkedés, nevezeit lelkész úr által erkölcsi kényszernek nyomása alalt íratott alá. Mindezek folytán a főt. egyházkerületi közgyűlés nem teheti, hogy sajnálkozását ne fejezze ki azon tény fölött, mely szerint a békéltetéssel megbízottak közül oly igen kevesen jelentek meg, valamint a fölött is, hogy a megjelentek által részben a nt. egyházmegyére hagyatott, a kiegyenlítés végeit reájuk bizott viszálypontoknak végkitisztázása. De legföképen sajnálja a főt. egyházkerületi közgyűlés azt, hogyant, drégelpalánki egyházmegye oly szerződésnek létrehozásával intézte el a kerületi kiküldöttség- által reá bizott ügyet, mely a teljesen ártatlan lelkésznek állomás nélkül maradhalását sem zárja ki. Mindezek folytán a nt. drégelpalánki egyházmegyei kormány ezennel oda utasítlatik, hogy t. Kiss Ignácz urat n.-marosi állomásában mindaddig megtartsa, míg onnan károsulása nélkül lesz elhelyezhető, addig pedig az általa erkölcsi kényszer alatt aláirt szerződést figyelmen kivül hagyja, s a mellé rendelt káplánt a gyülekezettel fizettesse, ennek makacssága s szeszélye tevén szükségessé annak a különben munkaképes lelkész melletti alkalkalmaztatását. 51. Hasonlóan az 1862-ki őszi közgyűlés jkönyvének 51. számára a nt. tatai egyházmegye jelenti, hogy a dadi lelkész és tanító urak ugy egyeztek ki híveikkel, hogy a használatukban lévő földek adóját maguk viselendik, de különben mindenekben változatlan marad fizetésük. A tett egyezkedésen a főt. egyházkerület megnyugszik, annak világos kijelentésével mégis, hogy azt csak a most hivatalban levő lelkész és tanító hivataloskodásának idejére tekinti jogerejünek. 52. Ugyanazon jkönyv 52. pontjára szintén a nt. tatai egyházmegye jelenti, hogy a csépi tanítóválasztás ügye minden oldalról magnyugtató s kielégítő megoldatást nyert. Tudomásul szolgál. 53. Azon jkönyv 57. számára vonatkozólag nt. számvevő úr az őszi gyűlésre ígér jelentést, a mikor t. i. az iskolai pénztárokról egyetemes jelentését teendi. Elváratik. 54. Mégis azon jkönyv 59. számára vonatkozva, a szondi alapítványok állásáról tudomásszerzésre felkért választmányok egyike, az, mely t. Sárközy József, nt. Antal József és Mező Dániel urakból állott, jelentését beadta. Jelentésének tárgyalása az őszi gyűlésre halaszlatott, azon reményben, hogy akkorra a másik választmány is beadandja jelentését. 55. A 63-ra vonatkozva jelentetett, hogy a főiskola adója tárgyában elrendelt értekezés meg nem történhetett, miután megbízottak a biztos úrral személyesen nem találkozhattak. Tudomásul szolgál. 56. T. Pap Sándor b.-henyei lelkész úr ügyében a 64-dik szám alalt kivánt felvilágosító előlerjesztvényeket a veszprémi nt. egyházmegye be nem adhatja, miután küldöttjei az összes irományokat hon hagyták. Ez előterjesztvények hiányában az ügy elitélhetlen lévén, t. Pap Sándor úr nyilatkozatának tárgyalása is, a közelebbi gyűlésre halasztatott el. 57. Ugyancsak a tavali őszi közgyűlés jkönyvének 68. pontjára vonatkozva a nt. pápai egyházmegye esperese jelenti, hogy vágynák gyülekezetek, melyek vonakodnak lefizetni azon segélyösszegeket, miket a pápai középlanoda javára 1854-ben kötelezlek, a nt. veszprémi egyházmegye esperese pedig az ilyeket meg is nevezi, a többi hátralékban levő egyházmegyék részéről mi jelentés sem érkezvén. 3*