Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. szeptember - Oldalszámok - 5

B) Méltóságos Gróf Széki Teleky Gyula főgondnok Úrnak székfoglaló beszéde. Tisztelt Egyházkerületi közgyűlés! Minek előtte azon elnöki székel, melyre ezen főtisztelendő Egyházkerület oly fényes többsége által hivattam elfoglalnám, szabad legyen ezen rám nézve oly fontos, mint ezen egyházkerületre is nevezetes perez maradandó emléke sbefolyása alatt kissé megállapodnom, s a közfigyelmet rövid időre kikérnem, Fontos e perez rámnézve, kit mainapon oly fényes megtiszteltetés vár, melyben, ha koromat s a jelen időket veszem figyelemre, bátran elmerem mondani, —egyházunk még egy protestáns világi rendű fia sem részesült. Nagy a megtiszteltetés midőn ezen Egyházkerület többsége azon főgondnoki hivatalra emelt, melyet hitfelekezeíüuk érdem, tehetség s ügy szeretetért jutalmul, azon férfiak logjelesbíkének szokott ajánlani, ki magát e fényes lisztre évek hoszszu során tett szolgálatok által érdemesité;—-midőn erre én, kinek érdemei egyházkerületünk körül nincsenek, választattam el.—De az öszszes prolestánlismusra nézve korszakot képző a jelen óra, melyben Egyházunk a Bécsi s Linzi kivívott békekötések alapján, az J 791-d országgyűlésen törvényeink állal biztosított, önkormányzati, (jelenben hivatalnokok választása által gyakorolt) jogábs, a nélkülözések hoszszu évtizede után viszszahelyeztetelt 3 illetőleg viszszahelyezte ön magát. — De véleményem szerint válságos e perez hilfelekezetünkre nézve még az indokból is , hogy Egyházunk melynek belélete, önhibáján kivűl szakadozott korszakokban fejlett s haladt n rendezés löreileu ösvényein, azon pontok egyikén látszik lenni, honnan egy ujabb haladás korszak számilandja majdan kezdetet. Elérve egy ily magaslatra, mely elolt egy ösmerelleu de sejtett s reményeiuk szerint jobb jövő terül el, vessünk egy futó pillantást egyháztörténetünk oly tanulság — teljes múltjára, s azon . küzdelmekre, tnolyekro századok borullak. Ha vau, mi megragad beunünket egyházunk múltjában, az bizonyosan a protestáns vallás kezdefbeni terjedése, azon gátat nem ösmerő sebesség, melylyel az uj hit nemzetségi s országlerületi viszonyokkól eredő akadályokat fölülmúlva, az egyes szivekbe gyors utal talált. Rendkívüli az igaz, ha elgondoljuk, hogy azon hit, mely a 16-ik század első évtizedének gyermeke, ugyan e század harmadik évtizedében ezen Superinleudenlia határain belől már nem csak egy egyházat számlált. Igaz, hogy minden időben minden viszonyok között az újdonságnak meg van a maga hatása, mit az emberiségre gyakorol, de maradandóvá csak a 1. lett e földön mi a tiszta józan ész s szigorú marál szabályaival egyezett. A gondolat s villany sebességével vetekedő gyorsasággal azonban mindég osak azon eszmék haladlak, melyek azon lelkesültségi fokra bírták.emelni az emberi keblet, melyre a tökéletesedéshez közelítő minden lépés helyezi lelkünket, az által, hogy a protcslantisrnus tanaiban mindazt, mit az észlelő tehetség felfoghat megfejteni engedé, az emberiséget gondolkozni tanilá , a kiskorúságból kiemelte azon isteni szikrát, mefy bennünk r

Pjlik, s a gondolatok szabadságának hirdetése szaporitá követői számát. A protestántismns nagy szellemi haladásnak zárta magvait keblébe s nevezetes princípiumok zászlaját tűzvén ki, mi természetesebb annál, hogy a?t népek s nemzetek követték; mi természetesebb, hogy hazánkban Pusztaszer után egy fél ezredévvel, bel lazánk alkotmánya nyomán, a hazai ugjtk intézése az azok feletti aggódás, gondolkozás az élő nemzedék életszűkségeivé váltanak, a protestautismus viszhangra találl; mi természetesebb hogy ott hol az értelmiség ragadja meg a zászlót, mint ezt a 16-ik században hazánkban tevék, ott a követők száma aránytalan gyorsasággal nő. Nem kevésbé ragadja meg egyháztörténelmünkben figyelmünket aa, hogy a prof. vallás anynyi küzdelem után, inslylyeknek kitéve volt, a Linczibéke utánnig inkább terjedt mint fogyott, s hogy ezen békekötésektől egész 179l-ig terjedő időszakot, melynek nagy része alatt egyházunk a jog teréről a kegyelem terére szoríttatott s üldöztetéseknek volt kitéve, rendjeiben megfogyatkozva ugyau, de vég elenyészés nélkül óllotta keresztül. Atyáink bölcs eljárása folytán a prol. vallás a mint hazánkban honosabbá lett, azon presbyteri formákat vette fel, melyek nálunk s Skocziában mai napon is divatoznak, s melyek hazánk félezredéves alkotmányával legöszhangzóbbak valának, az értelmiség részesítése az egyház közügyeiuek intézésében felébresztő a közszellemet, meghonositá at idegen növényt, nemzetiessé tévé azt, úgyhogy egyhazunk története, hazánkéval egy rövid félszázad után tökéletesen öszszeforrott Is ez óráig elválhallan attól. Nemkevésbé bö'cs eljárása volt atyáinknak az, hogy egyidőben az uj hit hirdetésével a tudomány világának is épiténok templomot, oskolát, melyben a nemzet finít a külhoni tudományosságban oktatták, aanak sziuvonalára emelék, de e mellett azon hazafias elvekben nevelék, melyeket minden honpolgárnak vallani szent kötelesség. Kétségtelen, hogy a prot. vallásnak ezen korbani megmaradását azun műveltségnek kell tulajdonitanunk, mely a kor szellemével halada azon nagyérdemű egyházi s világi férfiaknak, kikben élt azon meggyőződés, hogy csak a szellem az mit elnyomni nem lehet, s kik a tudományhozi szeretete! s a hazafias szellemet az oskolák ápolása ál'al gyámolílák. És habár a 17-ik százaiban sokan, hazánk borús állam — viszonyainak nyomasztó befolyása alatt elállotttak is a hittől, melyet még atyáik vallottak, s az üldözések gyakoribbá levének , sokakban ezen nyomás azon elszántságot szülte, mely kevésbé bálraliból is hősöket csinál; ugyan ezen nyomás azon elhatározott jellemeket képzé , kik vallásunk elveiért bátor lélekkel mentek gályákra s vérbiróságok elé, s mély ragaszkodást költött sokak szivében az üldözött hit iránt. Ezen ragaszkodásnak köszönhetjük e későbbi korban fenmaradását egyházunknak, azon áldozatkészségnek, mely közügyek körüli fáradozást egyház s haza iránti szent kötelességnek ismer, — azon oskoláknak, melyek ezen viszályteljes korszakban, ha egy helyen nem maradhaíának, vándoroltak, de mindig neveltek lanitottak; — s neveltek oly férfiakat, kik midőn egy szebb hajfial derült egyházunk borús egéro 1791-dik évvel, azou bölcs belátással s ügyszeretettel karoltákfel az egyház s a haza közös ügyét, melynek melegéből születelt az örökre Ri3radaudó s alapjogokat bizlosittó 1791-iki törvény. Igen főtisztelendő Superin'.endentia! a magyar protestántismus történetének egész folyamát Jellemzi az állhatatos ragaszkodás, melyet tanai iránt érez; jellemzi az állhatatos ragaszkodás a törvényesség eszméje iránt, hílfelekezetünk törvényes alapjogaihoz, melyek egyúttal országtörvényei is; jellemzi az állhatatos ragaszkodás a presbyteri, önkormányzási szerkezethez, melyben az alkotmányosság eszméje vau letéve; az állhatatos ragaszkodás, azon örök igazság iránt, hogy a négy folyam között ha egyformán cselekszik s érez mind a ki egy hitet vall, ezen öszszetarlás a hit bevehetetlen védbástyája. 0