Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1860

1860. szeptember - Oldalszámok - 2

2 hogy a csak imént említeti kömlödi Superiutendenliólis közgyűlés 4-ik számú halárzalának 8 pontja alatt kinevezett küldöttség, Gyömrön méltóságos Gróf Széki Teleky Gyula ur családi székhelyén megjelenvén, őt a főtiszteletü egyházkerület nevében üdvözölte, s e mai napra főgondnoki székének elfoglalására tiszteletteljesen megkérte, és miután Ü Méltósága a megtisztelő közbizalom szavának eDgedve, körünkbe meg is érkezett, egy fényes küldölség állal öt a gyűlésben leendő megjelenésre, és székének elfoglalására megkéretni kívánta: F. Közakarattal helyeselt intézkedés után nemsokára, ezerek örömriadása között, a fcnyes küldöttség kíséretében megjelent a méltóságos Főgondnok ur mintegy szebb jövendő megtestesült reménye, s főtisztelendő Superintendens ur állal ünnepélyesen fogadtatva, egy jeles alkalmi beszéddel, miut a dunántúli cvreformált Egyházkerület kilenczedik főgondnoka magas hivatalába beiktatva lön. E beiktatást követte a méltóságos Fögondnok urnák a közlelkesültséget gyakran éljenző kitörésekre ragadott larta'omdús székfoglaló besztde, melynek végeztével viharzó örömnyilalkozat után néma c^end jelölé a legünnepélyesebb perczet, midőn szent esküjét hangoztatva, Isten és ez Isteni Felségnek ezernyi tisztelői elölt lekötelezte magát az evang. Anyaszentegyház hü szolgálatára. A vallásos buzgalommal mondott eskü elhangozván, az ünnepélyes csendet ismét áldáskivánatokkal párosult örömriadás váltotta föl, mely alatt egyházkerületünk közbizalmának méltóságos választotija főtisztelendő elnöktársával, és a Cousistorium többi tagjaival kezet fogva, ügyünk bajnokául lett eljegyezletését kijelenté.— Végre tekintetes Sárközy József tata-vidéki segédgondnok ur, - utána pedig nngytiszteletü Kacsóh Lajos belső-somogyi esperes ur emeltek szót, és tisztlársaik érzelmeit ismert hatályos szónoklatukban tolmácsolva, mélló tisztességet tőnek az Egyházkerület törvényesen választott nagy nevü világi elnökének, versenyezvén velők a liszteségtételben az egész gyűlési közönség.— Hogy mind ezek emlékezetnek okáért megiraltal-sanak elrendeltetett, még pedig azon világos utasítással , miszerint a főgondnoki beiktatás ünnepén tarlóit maradandó becsű jeles beszédek, a jelen-és ulókor szellemi élvezetére, egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe vezettessenek;—mely rendelkezés alkalmával főtisztelendő Aagy Mihály Superintendens ur különösen arralőn fölkérve, miszerint dunántúli egyházkerületünk részéről, méltóságos Gróf Széki Teleki Gyula ő nagyságának főgondnokul törvényes szavazás ulján lelt elválasztalásál, a nagy méltóságú cs. kir. llelylarlósághoz tudomás végeit felterjeszteni szíveskedjék. PéliUI : «. Máté lész. KxhhIH.I 40: 14. Zsolt. 121: 4. Ki!ip 2: í. A) Főtisztelendő Nagy Mihály Superintendens úrnak beiktató elnöki beszéde. Főtisztelendő egyházkerületi gyűlés! Ha hivatali kötelesség nem parancsolna is velem; indít saját szivem érzete, —ugy hiszem egyházkerületi testületünk érzelmével öszhangozva — hogy öröminnepül hirdessem e mai napot. Mert a mit előbb jól esően megszoktunk, de a mit egész gyászos évtized folytán fájdalmasan nélkülözni kényszerültünk: azt megadá ez idő szerint gondviselő jó Istenünk, hogy törvényes jogainkba egy részről visszalépve, örvendve érezzük, mikép szoritó aggályaink tágulnak, már már ájuldozott reményeink életerőre újulnak, szivünk sajgó sebei enyhületet nyernek. Igen ! tár nem örömmel emlékezünk vissza, sőt örömest felednők, de nem könnyen lehet feledhető, mikép 1S50 -ik év első negyedében megszületett, a ránk csapásul nehezült kemény kormányrendelet, a mely evang. egyházunk presbyteri kormányrendszerét kedves Magyerhonunkban megrendítette, az egyházi s iskolai közügyekbeni tanácskozást megszorította, a rendes kettős elnökséget egyházmegyék s kerületekben megszüntette. Fájt ez az evangy. ker. egyház minden buzgó s értelmes hívének j azonban csak magányban nyögtünk bu3ungva, csupán felfájdulni is nyilvánosan, lehetőleg tartózkodtunk. Türtünk szelíden, szilaj kitörés nélkül; de a tűrésben nem fáradtunk el, noha hullám után nyomult uj hullám mely evang. egyházunk országos törvényadta állását ostrom alávette, közelebb 1859-diki September havában, s az Urnák nagy kegyelmessége, hogy teljességgel meg nem emésztettünk, midőn egyházi életünk alkotmányának alapja, az 179f-ki 26 t. e. is keményen megingattattott. Mi szíilto benniiuk e szelíd (ürest? midőn törvény emelhetett védszól s kart melletlünk. Bizony nem sziv elfásultsága, nem ügyünk igazságáróli meggyőződés ingatagsága, nem evang. hitünk s szent vallásunk iránti buzgóság meghűlése; hanem a hit s remény, me!.y azt sugá: num örökös a szenvedés, sőt annak, legyen bármily súlyos , van az idő folyamán határa, továbbá a gondviselő Istenben helyzeti bizodalom Nem érlek itt csoda által létesülő segélyt vakon s létlenül váró, hanem oly bizodalmat., mely észszerű s törvény határain belől minden igazságos lépéseket megtenni kész, hogy kielégítve legyen. Azt Iiitlük hál, mit a bölcs király hajdan mondott:,, mint a vizeknek folyási, ugy a Királynak szive az Untak kezében van; valahova akarja oda hajtja" E hit mellett tettünk, a mit tehettünk,— azonban, fájdalmas sérelmeink jogszerű panaszai, s ezekkel frigyesült szintoly igazságos, min! alázatleljes kérelmeiuk eredménytelenül elhangzottak, s nem csak kegyelmes biztató választ nem, sőt visszaulaM'ttatván , meghallgattatásl sem nyerlek. így hányattatván evang. egyházunknak törvény kikötőjéből kisodratolt gyenge hejőja; csoda e, ha voltak némelyek, kik midőn zajló tenger hullámai elbontással fenyegelődzfelt, a hajdan megfélemlett tanítványokhoz társulva igy kiáltottak fel:,, Uram, tarts meg; mert elveszünk !" — E tanítványok kicsinyhitűek voltak; Urok pedig kit segítségül hivának , az emberkrisztus, a veszély idején aludt, az evangéliom szerint. így télekednek a gyarló emberek szorongattassuk napjaiban, s azt hiszik, álomra szenderült az Ur, moit nem segit rögtön, azt moudják:,, elhagyott engem az Ur, és az Ur elfeledkezett én rólam. Pedig nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrizője. " Ha ítéletünk szerint késni látszik is az Ur ,soha sem marad el, mikor eljö a szabadítás kellő ideje. Idö teljességében született s állott elő, elébb nem , az embervilág szellemi megváltója. Idő előtt éretlen a gyümölcs, tökéletlen a megváltás. A minek jőni kell.eljo idejében Isten hatalma, bölcsessége s jósága által, mely a keserűből is édest, a gonoszból is jól hoz ki. A szorongattatás hiterőt újitolt, a buzgóság hamvadó tüzét gyulasztotta ki, akaratot szilárdított, kedélyeket békéltetett ki, hogy az evang egyháznak tagjai, kevés kivétellel, sőt legnagyobb többségben, teljesítsék az apostol öröméi, miszerint :„ egyenlő indulattal legyenek, egy szerelmük legyen, egy értelemmel és egy akarattal legyenek." Meg is lett az egymás elszenvedése a szeretet által, meg-