Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1859

1859. június - Oldalszámok - 7

Az egyházkerületi Consistorium a Kis-Dobszai cv. ref. egyházközség kérelmének indokait alaposoknak találván, dicséretes buzgalmát méltányolja, s mivel különválasztása a N.-Dobszai magában is elég erős, nemesen előre törekvő, szent igyekezetekben gazdag ev. ref. gyülekezet hátránya, jogsérelme nélkül megtörténhetik: azért Kis-Dobszát önállóságra emelve, Istennek a mi Atyánknak és Jézus Krisztusnak a mi Urunknak nevében az Anyagyülekezetek sorába iktatja, és az illető nt. egyházmegyei kormányt felhatalmazza, hogy jogbalósága szerint, kánonaink értelmében Kis-Dobsza számára minél előbb gondoskodjék egy rendes lelkészről, ki a nép előtt apostoli hivatásának tudatában ki s bejárva, egyháztársulali belviszonyaikat rendezze, vallásos életük szilárdilását hatályosan munkálja. E felhatalmazással összefüggésben, arra is megbizatik az egyházmegyei kormány, hogy mint a helyi viszonyokkal és körülményekkel közelebbről ismeretes, a Kis-Dobszai reformált gyülekezet részéről bemutatott papi dijlapot megvizsgálni, a kölcsönös méltányosság elve szerint az érdeklellek befolyásával ujon szerkeszteni legsürgetősebb teendői egyikének tartsa, s majdan a törvényszerű alakbari ujjon szerkesztett dijlapnak egy hiteles példányát az egyházkerületi Consistorium elé főllerjessze ; végre a nevezett egyházközségnek» meghagyatik, hogy Ígéreteinek beváltásáról, kötelezettségeinek pontos teljesítéséről el ne felejtkezzék, s addig is, mig néhány évek multán a rendes iskolatanitói hivatalt, illető felsőbbségének tudtával és megegyezésével fölállíthatná, a tisztelendő lelkész ur oldala mellett a nevendék gyermekek oktatására alkalmas segéd-lanitót tartani, mulaszlhatlan kötelességének ismerje. 41) Olvastalott a Nagy-Dobszai ev. reformált egyházközségnek számos gyülekezeti tagok névaláírásává!, ekklézsíaí pecsétlel megerősített fölebbezési folyamodványa , melyben a csatolmányilag mellékelt egyházmegyei határzatlal egyezöleg előadván, hogy a nt. Belső-somogyi egyházmegyének 1858-dik évi Július 22-dik napján Csokoriyában tartatott Consistoriuma által elmozdittaltak kérelmüktől, mely szerint elhunyt kedves lelkészük néhai nagyontiszteleridő Barla Szabó István ur és szeretett családja iránti kegyeletes ragaszkodásból, a bo'dogullnak náluk helyettes lelkészi minőségben működő és közszeretetre érdemesült fiját tisztelendő ifjú Barla Szabó István urat óhajtják körükbe rendes lelkészül alkalmaztatni: alázalos kérelmüket megújítva, az egyházkerületi Consistorium mint illelő felsőbb hatóság elött esedeznek, hogy nevezett Barla Szabó István urat, kiben ők nemcsak jeles papi egyéniséget, hanem egy elárvult család gyáinolát is szerencsések tisztelni, kegyeskednék áldott emlékezetü^cdes atyja helyébe, a Nagy-Dobszai rendes lelkészi hivatallal fölruházni. Jóllehet méltányolja az egyházkerületi kormánytanács a Belső somogyi egyházmegye Consisloriumának minden körülményeket kellő figyelemmel kísérő óvalos eljárását s csak helyeselheti a fennálló rendszabályok iránt tanusilolt ragaszkodását: mindazáltal élve a kivételes esetekre vonatkozó intézkedési jogával, ugyancsak mindeddig érvénynyel biró régibb rendszabály alapján — mellynek erejével — érdemes fiuk a lelkészi hivatalban érdemes atyáik utódaiul alkalmazhatók — a Nagy-Dobszai ev. ref. gyülekezet előterjesztett kérelmének valósithalását megengedi, s tisztelendő ifjú Barla Szabó István urat, ki magát a felszenlelési vizsgálat alkalmával papi készültségének szép bizonyítványaival az egyházi Felsőbbség részéről várható kitüntetésre érdemesítette, boldogult édes atyja helyébe Nagy-Dobszai rendes lelkésznek rendeli, s hogy az elárvult családnak valósággal gyámola legyen, tőle megkívánja. 42) A nagy-bajomi reformált gyülekezet elöljárósága nem elégedvén meg azon Ítélettel, melyei a Belső-somogyi nt. ev. ref. egyházmegye Consistoriuma, Kis-Bajomban 185S-ik évi február 24-én s több következett napjain tartott ülésében, lelkészük tisztelendő Szabó Sámuel urnák tiszti eljárása s magaviselete ellen emelt vádponljaikra, s változtatását tárgyazó kérelmükre jegyzőkönyvi 36-dik szám alatt hozott, ügyük fölebbeztetése iránti óhajtását nyilvánította. Ez óhajtáshoz képest ügyirataik az egyházmegyei törvényszék Ítéletét tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatok kíséretében a főliszteletü egyházkerületi Consistorium elé terjesztettek, s a bepanaszlolt lelkész ur vádirataival együttesen felolvastatván, tárgyalás alá vétettek. — Mely tárgyalás végeztével Ítéletül kimondatott: Mivel az egyházkerületi Consistorium nem látja bebizonyilottaknak a vádakat, melyekkel a Nagy-Bajomi reformált elöljáróság részéről lelkészők tisztelendő Szabó Sámuel ur terheilelik, sőt előtte azok, a bepanaszlolt fél által előterjesztett igazolványok hatályával lerontvák: azért öszhangzólag az egyházmegyei határzatlal, a változtatás iránti kérelem teljesítése megtagadtatik;— s midőn nevezett lelkész úrtól egyházi felsőbbsége biztosan reményű és igényli, hogy mint a Jézus Krisztus bíi szolgája, hivatalát galambi szelídséggel, kigyói eszélyességgel, feddhetlenül viselve, botránkozásra s.méi(ó panaszokra okot nem szolgáltatand, — ugyanakkor a N.-Bajomi atyafiak gyülekezetétől s elöljáróitól is megvárja, hogy lelkészüket mint Krisztus képében járó követet illő tiszteletben tartva, s vele az egyházi közjó érdekében kezet fogva, a béke munkáit gyakorolja. 43) Olvastalott Kánlor János kaposm.'rői ref. tanító ur fölebbezési folyamodványa, melyben midőn egy részről magát hivatali eljárására nézve a hanyagság terhes vádja ellen igazolni kivánja, ugyanakkor alázatosan kéri azon szigorú itélet megváltoztatását, melynél fogva a. nt. Belső-somogyi ev. ref. egyházmegye Consistoriuma Kis-Bajomban 1858-dik Február 24-ik s következett napjain tartóit ülésében jegyzőkönyvi 13-dik sz. alatt Kaposmérőböl más lauilói állomásra helyeztetni rendelte. — E folyamodvány s erre vonatkozólag az egyházmegyei kormány állal fölterjeszlelt okmányok alapján határoztalott•• Mivel a kaposmérői iskola szellemi állásának megvizsgálására kiküldött nagyon tisztelendő bizottmány rész. letes jelentéséből kitűnik, hogy a nevezett iskola szomorú állapotban sinlődik, s ez nem csekély mértékben a tanitó más dolgokkali elfoglaltatásának tulajdoniiható: azért az egyházmegyei Consistoriumnak a kaposmérői atyafiak kérelmét méltányló Ítélete holybenhagyatik, s Kántor János ur, azon reményben, hogy mint régebben, ugy jövendőre is kellő szorgalmat fejlend ki tanítói hivatalában, érdeme szerint más állomásra rendelendő, helyének egy oly egyénnel való betöltése ajánltatván az egyházmegyei kormánynak, ki tud és akar is a nevelés és gyermek-oktatás jelentékeny feladatának megfelelni. E melleit az iskola-felügyelői hivatalnak és a kaposmérői elöljáróságnak kötelességévé tétetik, arról hivatalosan gondoskodni, hogy felsőbb rendeletek értelmében a szülök gyermekeik iskoláztatását pontosan teljesítsék, a tanitó fogyatkozást ne szenvedjen, és a tanodában az oktatás kellő eszközei beszerezve legyenek. 44) A mezőföldi nagy tiszteletű egyházmegye benyújtott hivatalos előterjesztésében világos adatokkal mutatván fel a miatti sérelmes jogáilapotáf, hogy kebelében a mull 1858 dik és jeleu 1859-ik év folytán, lelkész és iskolatanitók oly neinü széna illetőségének kiszolgáltatása, mely eddig vagy a helység és ekklézsia közös rétjéről, vagy épen községi rétről szokott kiadatni, némely helyeken a cs. kir. szolgabírói hivatal által, azon alap-oknál fogva, miszerint egy ujabb időbeli kormány2 *