A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

33 1943. november 25. — 15—16—17. gyeiméből való pásztor, népének, munkatársainak atyja, testvére, barátja. Ez a férfiú Ágoston Sándor. Az, amit ő huszonöt év alatt tett, gondolt, mondott, szenvedett és elért, a magyar református szellem belső történetének legnemesebb gyümölcsei közé tartozik. Méltóképen sorakozott mellé a magyar és német egyházban egy válogatott, kis, hű csapat. Vajha a magyar református eklézsiák mindig olyan pásztorok gondviselése alatt állnának, amilyen alatt állott a délvidéki reformátusság a szerb megszállás 20 esztendeje alatt. Egyházmegyék A dunamelléki egyházi és iskolai életről részletes képet adnak a tárgysorozatban felvett jelentések, a tanügyi előadó, a missziói előadó, az ügyész és vagyonkezelő jelentése. Itt én az esperesi jelentéseket állítom egymásmellé s vetítek egy-egy futó sugári az egyházmegyék életére. Mindenekelőtt azt kell megjegyeznem, hogy a jelentések különböző szempontok szerint igazodnak és különböző hangulatot árulnak el. Némelyiken bizakodó optimizmus derűje játszik, másokon keserűség és aggodalom árnyéka borong. Ez érthető is. Ma a világot értelemmel áttekinteni nem lehet, csak megérezni lehet. A megérzés pedig mindig egyéni és mindig a pillanatoktól függ. Az egyházmegyék jelentéseit a következő csoportosítás szerint tekintem ál: Háború, hitélet, igazgatás, népszaporodás, anyagi ügyek, építkezés, adományok. Háborús benyomások. A budapesti egyházmegye panaszolja az iskolák bezárásának elsietett voltát, a készpénzből élő emberek kilátástalan vergődését a feketepiac drágasága és a közellátás nehézségei közölt. Alsóbaranya-Bács nem mondja, de aki ott járt tudja, hogy a lelkekre sötét árnyék nehezül. Az újvidéki esetet mindenki nemzeti szerencsétlenségnek tartja, amelynek kivizsgálását és törvényes, nyilvános megítélését siettetni kell. Jelentőségének árnyéka ráborul a holnapra. A horvátországi lelkészek híradása olyan állapotokról tesz tanúságot, amilyeneket csak a török hódoltság végvári harcairól olvastunk. Felsőbaranya siratja eltűnt munkásait: Sipos Károly katádfai lelkészt, ki egy napi rendes lelkészi szolgálat után harctérre ment és Voronyezsnél nyoma veszett, és Káta János tanítót, aki szintén a nagy februári véres forgószélben tűnt el szemünk elől. Feljegyzi, hogy a baranyai aszszonyok a pécsi kórházak sebesültjeit olyan megáradó szeretettel vendégelték, hogy egészségügyi okokból a kórház parancsnok defenzívába ment át. Somogy elmondja, hogy harminckilenc hősi halottat sirat, 98 eltűntet keres és vár, 27 hadiözvegyet vígasztal s 28 hadiárva gondját hordozza. A Pestkörnyéki esperesi jelentés megtrázó jelenéslátással kezdődik: a mai háborúban a sátán dia-