A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

Függelék 247 meghaladják még a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által épületjavításokba és a minisztérium tulajdonjogának fenntartásával használatba átadott berendezési tárgyak megvásárálásába fektetett összegek. Azonban ezek a> számadatok nem tükrözik híven azt a munkát, mely diakonisszatestvéreink önfeláldozó szolgálata nyomán létrehozta Erdély egyetlen, az állam által elismert és támogatott református szórványinternátusát. Az internátus a mult tanévben 53, az idén pedig valószínűleg 70, a biztos elrománosodásnak kitett református leánygyermeket nevel. Szórványmagyarságunk legárvább kislányai találnak itt otthont. Többet nyujtunk, mint az állami szórványinternátusok, mert fel is ruházzuk a gyermekeket. Erre eddig nem adhatott a kultuszminisztérium fedezetet. Testi gyarapodásuk általában egy és nyolc kiló között mozog. Amikor bekerülnek az internátusba, egy-két kivételtől eltekintve, nem tudnak magyarul. Az eredmények ezen a téren is megrendítően szépek. Vallásoktatásban nagy részük az internátusba vailó feivételük után részesül először. A nevelés célja az, hogy hitükben és magyarságukban öntudatos egyénekként kerüljenek vissza régi környezetükbe s az internátusban kapott lelki, szellemi és gazdasági (háztartási, mezőgazdasági, állattenyésztési és háziipari) ismereteik segítségével magasabb életszínvonalat biztosíthassanak maguknak és így megtarthassák magyarságukat. Ezt a célt kiválóan szolgálják a tágas, nagy és mégis egészen falusi és erdélyi jellegű épületek s az istállóval, gyümölcsössel, konyhakerttel és szántóföldekkel bíró 32 holdas gazdaság. A mmka sok anyagi segítséget igényel, mert a gyermekek a magyarországi viszonyok között, hála Istennek, alig ismert nyomor olyan mélységeiből kerülnek ki, hogy azt, hogy idő előtt visszai ne kelljen térniök családjaikhoz, ami az elért eredményeket egészen kétségessé tenné, csak úgy lehet elérni, ha a gyermekeik munkaerejére, — ha másban nem, hát a kisebb testvéreik őrzésében, — feltétlenül rászoruló szülőket közben valamilyen módon kárpótolni lehet. Amikor másfél évvel ezelőtt a „Református Jövő" olvasóinak adományai lehetővé tették számunkra, hogy egy diakonisszatestvért az erdélyi szórványok gondozására kibocsássunk, nem álmodtuk, hogy ebből a kicsi kezdetből rövidesen Alapítványunk legnagyobb külső munkája lesz. Isten azonban úgy adta a lehetőségeket, hogy nem lehetett nem vállalnunk. Szentmáté homlokfalára mi is bátran odaírhatnák a belmiszszió történetének legáldottabb tapasztalatát.- semmi sem lehetetlen! Ez az esziendö a válságok és csodák sorozata volt Az adományok jelentős része épen akkor, épen akkora összegben érkezett, amikor a legnagyobb szükség volt. Mikor a nyáron a gyermekek hazamentek s így bevétel semmi sem volt és a gazdatág nyelte a pénzt, de még nem fizetett, ép akkor érkezett-a budapesti egyházmegye 3000 pengős, valóban életmentő adománya. De a legna-