A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

Függelék 241 tón kerül azoknak képmása mellé, akikkel együtt küzdött a Filadelfia ügyéért. Jelentjük azt is, hogy Alapítványunk vagyonkezelője. Takács Albert

} megromlott egészségiére való tekintettel, kénytelen vt It nagy hűséggel és kérlelhetetlen lelkiismeretességgel betöltött munkakörétől megválni. Tizenegy esztendeig kezelte intézetünk anyagi ügyeit, de ez a tizenegy esztendő volt aiz az időszak, amikor munkánk egy nagyarányú fejlődés s ugyanakkor egy súlyos gazdasági válság idejét élte. A deflációs évek gyötrő pénztelenségében a végletekig vitt takarékossági rendszabályai és páratlan pontossága oldották meg a legsúlyosabb kérdéseket. Takáts Albert munkája beleépült a Filadelfia történetébe. Munkakörét Alapítványunk igazgatótanácsa Németh Péter eddigi helyettes vagyonkezelőre bízta Alapítványunk intéményeinek és munkáinak részletes jelentéseit az alábbiakban adjuk, mégpedig úgy, hogy először megalakulás sorrendjében ismertetjük az Alapítvány saját intézményeinek és munkáinak életét

1 és azután összefoglaljük a külső munkaterek jelentéseit. 1. Az Anyaház. Anyaházunk tagjai ebben az évben kétszer állottak meg egy-egy diakonisszánk koporsója mellett. Július 7-én temettük el a farkasréti temetőben Budaházy Katica testvérünket s 20-án már Bartos Judit testvérünktől búcsúztunk ugyanott. Egy egészen fiatal kis diakonissza és anyaházi közösségünk életkorra legidősebb testvére kapta meg Isten hazahívó parancsát. Mirdkettőjük élete és halála áldott tanítás marad számunkra. Kicsi Katica testvérünk rövid diakonisszaélete alatt sokat szolgált. Legtöbbet akkor, amikor már betegágyán feküdt s elfogyatkozó életében szemlélhettük hitének növekvő erejét. Kevés emberrel találkozhattunk s nagyon kevéssel fogunk találkozni, aki olyan örvendező lett volna, mint ő. Élete olyan egyszerű és olyan mély volt, mint a hegyi beszéd: boldog volt. Pedig látszólag mindig kevesebbet kapott, mint mások. Mikor megragadta a szenvedés, ő, aki legjobban örült az életnek közülünk, nem perlekedett Istennel az egészségért és végül nem is igényelte magának az életet sem, mert mindent visszaadott az Isten kezébe, akinek kegyelme elég volt az ő számára. A Filadelfiában ismerte meg az evangéliumot, közösségünk lelki gyermeke volt. Utolsó napjaiban bénán és dadogva újjongó hálával tudott imádkozni egyetlen mondatban: „Édes Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem.

ci Bartos Judit testvérünk a kilencedik évtized dereka felé közeledett, Régen és örömmel készülődött a hazatérésre. Már két évtizede élt Bibliáját olvasgatva és mennyei Urával társalkodva, kicsiny testvérszobájába visszavonultan s ez mindnyájunk szá-