A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1943.

Függelék 239 kicsiny töredékét tudták csak munkávái ellátni és, a diakonissza, szolgálatra jelentkezők csekély száma miatt, belátható időn belül nejn is várható ezen a téren előnyös változás. Első pillanatra ellentmondásnak látszik, ha az utánpótlás elégtelen voltának említésével egyidejűleg azt jelentjük hogy a Fiiadéi fia szolgálatának egyik legnagyobb nehézsége az, hogy külső kereteink végtelenül szűkek s épületeink szinte teljesen elégtelenek már a bennük folyó munkák befogadására. Minthogy azonban kórházi és anyaházi munkáink állandó, sőt emelkedő munkáslétszámot igényelnek, csak látszólagos az ellentmondás. Nemcsak kórházunk van befogadóképességének határán túl megterhelve, úgy hogv még a betegek hazaszállítását szolgáló kocsik is szinte rendszeresen ágyakat helyettesítenek, hanem a belső munkák ellátásához és a külső intézmények központi adminisztrálásához szükséges, egyre növekvő számú munkás elhelyezésére is kevés hely áll rendelkezésünkre. Diakonisszatestvéreink lakószobái túlzsúfoltak és a több, mint félszáz bentlakó testvér és jelölt nappali tartózkodására, szabaddélutánjaik eltöltésére és vendégeik fogadására csak két átjáró helyiség szolgál, hogy a fürdőszobagondokat ne is említsük. A központi irodában egyszerre három lelkész és két gépírónő dolgozik, itt történik a felekkel való tárgyalás, a központi és vidéki munkák lelkészi és igazgatási adminisztrációja és a Református Jövő szerkesztése. A két lelkész közül egyiknek sincs külön dologzószobája s a lelkipásztori beszélgetéseket és a vezetői megbeszéléseket részben a lelkészek gyermekzsivajtól hangos magánlakásain kell elvégeznie. Az egész gazdasági adminisztráció, a betegfelvétel és az üzemi ügyek irányítása a kórház szűk felvételi irodájában és egy másik épületben elhelyezett, egészen kisméretű könyvelőségben bonyolódik le s ez az iroda egyszersmind telefonközpont is, átlagosan napi 300 városi és interurbán, valamint a házi beszélgetések, ahol öt diakonissza, ai vagyonkezelő és egy segítség dolgozik. Vidéki munkából hazatérő testvérek vagy endégek elhelyezése állandóan nagy és a munkát hátráltató gondot okoz. Isten gondviselő kegyelme lehetővé tette, hogy alapítványunk anyagi egyensúlyát az 1943. június 30-ával záruló gazdasági évben sok gonddal és rendkívüli elővigyázatossággal fenntartsuk. Az első világháború tragikus végű tapasztalatainak érvényesítésével elértük azt, hogy aránylag jól zárhattuk az évet, bár a nyers számadatok nem adnak egészen tiszta képet a helyzetről, mert a folyó felújítások kényszerű elmaradásával bizonyos mértékig későbbi idők számláit voltunk kénytelenek megterhelni. Pénztárforgalmunk tételeinek nagyméretű emelkedése egyrészt a bekövetkezett áremelkedést, másrészt vidéki intézményeink számának növekedését tükrözi. 1942. július 1-től 1943. június 30-ig intézményeink és vállalkozásaink összes bevétele 1,080.791.98