A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

298' véreinknek. A pócsmegyeri községi elöljáróság megértő jóindulata lehetővé tette az élelmiszer beszerzésének zavartalanságát. Május hó 18-tól 21-i'g| lelkésznék, 12-től 15-ig leányok számára rendeztünk konferenciát az üdülőben. A lelkésznék konferenciáján 20-an, a leányok konferenciáján több, mint 100-an vetlek részt. Az anyaházról szólva, már jelentettük, szeptember elején nyári testvérkonferenciánk is leányfalusi üdülőnkben folyt le. Az üdülőt összesen 243 személy vette igénybe 3570 üdülési napon. Az ellátás napi költsége személyenként 2.76 P votl. 5. Ceglédi ingatlanunk ügyünk régi, áldozalos-lelkű barátjának, özv. Vctjass Boltánné úrnőnek adománya, folytán került a nyár folyamán Alapítványunk tulajdonába. A szép házas telek a Nagytemplom közvetlen közelében, Kazinczy-utca 10. sz. alatt terül el. Az adományozó egyetlen kikötése az volt, hogy ajándéka Isten dicsőségére a magyar diakonisszaügy előbbrevitelére használtassék fel s neve az ajándékbői létesítendő intézménynél ne örökítessék meg, hogy így is megvalósulhasson a Megváltó paranca: ingyen vettétek, ingyen adjátok, özv. Vájass Zoltánné jóvoltából az épület megnagyobbítását is el lehet majd végeznünk, mert erre a célra értékesíthető 5 holdas szőlőt is adományozott intézetünknek. Sajnos, eddig az építkezés engedélyezésére irányuló minden fáradozásunk meddő maradi, így ceglédi szeretetmukánk még nem kezdődhetett meg. Várjuk Isten útmutatását arra vonatkozólag, hogy mire használjuk fel a gondjainkra bízott, értékes adományt. Különös jelentőséget ad a megindítandó munkának az, hogy egy nagy és erős gyülekezet körében indul hat meg, melyben eddig még semmiféle szeretetmunka nem fo lyik. 6. Szentmátéi népiskolai szórványintemátusunk SzolnokDoboka vármegyében, Erdély egyik legelhagyatottabb és legveszélyeztettebb zugában, az egyházi és nemzeti élet sürgős orvoslást kívánó erkölcsi kényszeréből, egyik diakonisszatestvérünk munkája eredményeként állott elő. A koratavaszi hónapokban Alapítványunk hetilapjának, a Református Jövőnek, terhére szórványmunkára bocsátottuk ki Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyékbe egyik szilágysági születésű diakouiisszatestvéiünket. A testvér munkájára hamarosan figyelmessé lett az említett két vármegye főispánja, gróf Bethlen Béla s a kivizsgált falvak helyzetképe, melyekben testvérünk családlátogatásokat és iratmissziót végzett, nemsokára olyan megdöbbentő körvonalakban bontakozott ki előttünk, hogy egészen természetesnek találtuk, hogy ebben a szolgálatban fáradozó diakonissza egy állandó hatásokat sugárzó nagyobb intézmény létesítését tűzte ki céljául. Ennek megvalósítására azonban egyelőre semmi lehetőséget nem láttunk. Annál nagyobb volt örömünk és meglepetésünk, amikor a beszámolóra anyaházunkba érkezett testvér a vallás- és köz-