A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.
1942. november 19.
130 1942. november 20. — 147. lelki és anyagi gondozása seholsem hiányozhatik és az egyház munkáját nem végezheti helyette a politikai községi. VII. Egyházi élet és misszió. A presbitériumok általában a missziói munkát legalább is jóindulattal szemlélik. Egyelőre még kevés helyen vált a presbitérium azzá, amivé az Isten-rendelte gyülekezetben lennie kell, t. i. a szétsugárzó evangéliumi munkának imádságos hordozójává. Lassan azonban családlátogatási munkába is bekapcsolódnak presbitereink, presbiteri bibliakörök is alakulnak s a jobb jövő ígéretei megjelennek. Kevés a gond — pedig nagy figyelmet érdemelne — énekkarainkra. Az énekkarok szolgálatára szeretetvendégségeink, vallásos estélyeink nélkülözhetetlen munkáján kívül templomainkban is gondolni kell. A szektákról nehéz világos képet kapni Egyes jelentések azt a megnyugtató adatot tartalmazzák, hogy a szekták fogyóban vannak, vagy legalább is megálltak. Több jelentés hangsúlyozza, hogy a komoly bibliás munka visszatéréseket is eredményezett. Félő azonban, hogy olyan titkos vérvesztesége van itt most is egyházunknak, amit valóban nehéz számonivenni, de épen azért kettőzött gondra és figyelemre van szükség. A számadatokból kitűnik, hogy a vegyesházasságra lépők száma általában erősen növekszik, néhol szinte megdöbbentő módon. A vértesaljai egyházmegye pl. a vegyesházasságra lépük számának megkétszereződését jelenti. Az adatok általában a vegyesházasságok és természetszerűen a reverzálisok számának nagy növekedéséről számolnak be s bár reverzális tekintetéljen a legtöbb jelentés kedvező képet ad, helyes megállapítása a kecskeméti egyházmegyének, hogy „a kép nem egészen felel meg a valóságnak". Nem az állami, hanem az egyházi anyakönyvekből készült a statisztika sok helyen. Az egész missziói helyzetet a maga tarkaságában összefoglalni és áttekinteni alig lehet. A színeknek ez a gazdagsága hálára indíthat Isten iránt. De az árnyék sokkal több, mint a fény, míg a jelentések tükrében is. Hát még a valóságbani! Két kísértés között kell a keskeny útat megtalálni. Nem szabad hálátlanul lebecsülni a kegyelmes Istennek ébresztő és újjáépítő munkáját, amelyet elhanyatlott egyházunkban Igéje és Szentlelke által végez, ha ez a munka még csak kicsi mustármaöocska is. De nem szabad megfeledkeznünk a mérhetetlen sok hiányról, mulasztásról, vérző sebről, nemgyógyított betegségről, amelyben gviilekezeteink nagy többsége szenved. Isten kegyelmi idejét használjuk föl, amíg nappal vam. Az egyházkerületi közgyűlés a missziói jelentést tudomásul vesz s ezzel kapcsolatosan a következő határozatokat hozza:
