A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

1942. november 19. — 23—24—25—26. 21 vonja. Az egyezségi ajánlathoz azonban a minisztérium illetékes államtitkára nem járult hozzá. Ugyanilyen természetű mérkőzés folyik egy másik vona­lon. Egyik miniszteri rendelet (1300—1932. N. M. M. eln. sz.) az alapítványi kórházak felügyeletét egy olyan bizottságra bízta, amelyet a törvényhatóság küld ki a magla tagjai közül. Napnál világosabb, hogy a jogszabály alkotója a vármegyei s általában a törvényhatósági alapítványi kórhá­zak igazgatására gondolt s esze ágában sem volt jogi bo­nyodalmat teremteni azzal, hogy ezt a rendelkezést egyházi ala­pítványok által fenntartott kórházakra is alkalmazza. Annyival inkább nem, mert az előbb említett alaptörvénynél fogva az egy­házi alapítványok ellenőrzését a fő kegyúri jog alapján az ál­lamfő maga, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által gyako­rolja. Ez ia rendelkezés pedig azt parancsolja, hogy az alapít­ványi kórház költségvetése, számadása, egész gazdálkodása, tehát a legelemibb életnyilvánulásai a törvényhatóság által kiküldött bizottság hatalmában álljon, amely viszont a belügyi kormány­zat alá tartozik. Mégis az lett az eredmény, hogy a belügymi­nisztérium egyik ügyosztálya, igénytelen nézetem szerint, elsie­tett határozattal, úgy döntött, hogy az egyházi alapítványok által fenntarott kórházak is a szóbanlevő rendelkezés hatálya alá esnek. Ebből az következnék mireánk nézve, hogy a Fila­delfia Diakonisszaintézeti Alapítvány közkórházának minden döntő ügyét egy olyan' bizottság intézné, amelyet a székesfővá­ros közgyűlése küld ki az összes székesfővárosi alapítványi kór­házak ügyeinek az intézésére, amelyben a fenntartónak helyo nimics, s amely elvben lehet az alapítvány egyházi jellegétől akár csillagászati távolságokban, akár pedig az ellenséges indulat test-közelségében. Most még előzetes tárgyalások folynak a ne­hézség kiküszöbölése céljából, de már föl kell hívnom az egyház­kerület figyelmét arra, hogy ilyen rendeleti jogalkotással őrlőd­tek fel iskolafenntartási jogaink is. Epen azért elvi okokból min­dent el kell követnünk arra, hogy ez a jogsérelem, amelyet a jogszabály alkotó nem akart, a végrehajtásra hivatott szervek maguk is átallanak: egyházi közéletünk meghálxmtásában há­lását ne éreztesse. Itt kell jelentést tennem egy új alapítvány létrejöttéről, amely a dunamelléki egyházkerületet csak közvetve érdekli ugyan', de ilyen formában nagyon érdekli. Egykori derék halasi tanárunk: Szathmáry Sándor és felesége, Pethő Julianna, fiatal-' korukban egy darab sivó homokot vettek Halas határában és négy kiefer-körtefát ültettek el benne. Isten csodálatosan meg­áldotta munkájukat. Ebből a kezdeményből a magyar mező­gazdaságnak egyik felemelő fejezete, külföldi vonatkozásban is

Next

/
Oldalképek
Tartalom