A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1942. november 19.

18 1942. november 19. — 9. Magyarságmentés Ha a háború után Magyarország visszakapja régi határait, megint nemzetiségi ország leszünk. De akár lesz nemzetiségi ország, akár nem, magyarságát mindenképen életre-halálra érdekli, fenyegeti és igényli a körülöttünk kialakulandó új világ. A Szénit István-i állameszme egy nagyon szép történelmi emlék, de manapság már nem sok hasznát vesszük, mert amíg mi jogtörténeti elmefuttatást tartunk a soknyelvű állam előnyeiről: megesz a farkas vagy a medve. Ezért hovatovább, mind határozottabban kialakul az egyetlen helyes politika: a magyarság erőinek fejlesztése, etnikai, gazdasági, szellemi és erkölcsi életképességének fokozása. Amilyen nagy véteknek tartom a magyarságba beolvadt idegen származású egyéneknek a faj-magyarság sértő emlegetésével csendes kitessék élését; amennyire megértem, hogy akár Zrínyi Miklós, akár. Petőfi Sándor, akár Fadrasz János, akár Rákosi Jenő idegessé vált volna egy olyan politikai jelszó ballatára, amely őt másodosztályú magyarrá és állampolgárrá kívánja lefokozni: éppen olyan szükségesnek tartom, hogy a tiszta magyarságban rejtőző erőket öregbítsük. Ez az asszimiláltak érdeke is. Hiszen azért olvadtak be a Zrínyiek, Pázmányok, Petőfiek, Gárdonyi Gézák, mert a magyarság Arany Jánosokat, Balassa Bálintokat, Deák Ferenceket termelt. Minél magasabbrendű a magyartság minősége, annál nagyobb a vonzó ereje s ha netalántán a magyarság egy elhanyagolt néprajzi furcsasággá zsugorodnék: az asszimiláltak lehullanának róla, mert győz a központtól elszakadni kívánó erő, ha meggyengül a központ vonzó ereje. Ezért tartom olyan okos dolognak a sárospataki kollégiumból kiindult mozgalmat, mely a tehetséges magyar gyermekek kiválogatását és felnevelését célozza. Benne a mi régi református kollégiumaink hagyományának megújulását látom: a jómódú diákok teremtsék elé a szegénysorsú, de tehetséges diáktársak nevelésének költségeit. Ezért támogatom a Zilahy Lajos jelképes iskoláját, akármilyen kicsiny keretek között valósulhat is meg, a kezdet kezdetén. Ebből a szempontból értékelem annak a néhány fiatalembernek, főképen segédlelkésznek baráti társaságát, akik a Szeretetszövetség szárnyai alatt összefogtak magyarságmentő munkára. Már áll a nagyszékelyi árvaház a kihalt magyar gyülekezet helyén, viruló német református gyülekezet kellős közepén, ahová magyar gyermekeket vesz fel ez a társaság s ezzel a nagyszékelyi református elemi iskola magyar tagozatának létszámát és a létszámmal együtt járó államsegélyt biztosítja. Ez a munka új ágakat hajtott Alapon és Orciban; mindkét helyen esrvke által kipusztított vidéken ültette el a magyar fajta aranyágacskáját. Ide tartozik az a munka is, amely Daday Lóránt dési tanfel-