A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

16 1941. november 20. — 5. valótlanság az, amit a nemzeti szocializmus Isten-ellenesbégéről és egyházüldöz&éről hirdetnek. Mi itt, Európa középpontján, egy nagy világnézeti átalkulás sodrában, szabadoknak, függetleneknek, zavartalanul keresztyéneknek érezhetjük ési vallhatjuk magunkat s keresztyénségünk tökéletességre vivésében nem a külső hatalom gátol, hanem szívünk gyarlóságai Nekünk kell bizonyságot tenni arról, hogy a bolsevizmus minden politikai látszat ellenére, amelyben a nyugati demokráciák színe előtt tetszeleg, épen olyan halálos és gyökeres ellensége a keresztyénségnek és éppen úgy pusztítja és irtja, ahogy Domitianus és Diokletianus, vagy pedig az izlám pusztította, és irtotta a keresztyénséget. Volt rá eset a történelemben, hogy a legkeresztyénibb király a, török szultánnal szövekezetf "v e szövetség eredménye Magyarország elbukása volt, de azért józan eszű ember akkor nem merte volna mondani, hogy a keresztyénséghez az izlám közelebb áll, mint a Habsburg-birodalom. Mikor lesz módunk ezt a' nagy tanúságot végleg megtenni, nem tudjuk. Központi helyzetünknél fogva a legtisztábban mi látjuk, micsoda szörnyű játékot űz a világgal a Sátán, amikor oda tudja juttatni az embereket, hogy a canterbury érsek a Szovjet győzelemért imádkozik és a világ legnagyobb birodalmának egyik legsürgősebb erkölcsi feladata az, hogy a finnek kezéből az önvédelmi harc fegyverét kegyes szólamok közben kicsavarja. Ezek az emberek nem tudják, hogy mi a bolsevizmus! Az egyházkerület élete Az egyházkerület életében új, vagy zavaró mozzanat nem tűnt fel. Az istentiszteleteket rendeseni megtartják, kevésbbé rendesen látogatják. Sokáig panasz volt, hogy a vasárnapi vásárok akadályozzák a templomi buzgóságot. Most már legtöbb helyt segítettek ezen a bajon, kivéve ahol épen református emberek ragaszkodnak a vasárnapi vásárokhoz. A hétköznapi istentiszteletek lassanként porlanak, viszont, ahol a villanyvilágítást bevezették, csütörtök este sokszor nagyon szép gyülekezetet láthatni. Az idén kevesebb volt az urvacsorázók száma, egyrészt a háború miatt, másrészt az elemi csapásokkal járó rendkívüli zaklatottság miatt. A misszió ügye lassan és egyenletesen halad előre. A vasárnapi iskolai munka egyre több áldást mutat, különösen olyan nagy gyülekezetben, ahol nincsen református iskola, annál több az elhagyatott és gondozatlan gyermek. Ifjúsági munkánk viszont a falusi gyülekezetekben fejlettebb. Az idén megalakul ,a7 első dunamelléki népfőiskola is és megkezdi rendeltetését: vezetőket nevelni a magyar református gyülekezeti munka részére. Tulajdonképen diakonus-képző lesz a mi népfőiskolánk. Ez az az új adalék, amivel mi a népművelés emez ágához hazzájárulhatunk. Még mindig kevesellem a szabályszerűen megalakult