A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

14 1941, november 20. — 5. vözöltem, igaz, hogy csak írásban, de el kell mondanom itt is, hogy Kaipi Bélának Magyarországon minden igazi lelkipásztor tartozik anmyivajl, ameimyivel a komoly próbálkozó adós annak, akinek a komoly próbálkozás kivételesen sikerült. Kapi Béla elibénk állít jaj az evangéliumi pásztornak tiszteletreméltó alakját, úgy amint az Isten kegyelméből benne e nemzedékre példaadó fénnyel megvalósult. Theologiájának tudományos módszerrel felépített hitvallásos világképe, amint rendszerbe illeszti egyetemes és humanista műveltségének adatait, dynamikus erővel szolgálja igehirdetése és pásztorkodása nagy missziói munkáját, amelyet hívei között végez ugyan, de minden jó magyar emberre érvényesen ós áldásosán. Mindezt kiegészíti lelkipásztori életének tisztasága, családi életének melegsége, belső világának derűje, szenvedések között győzedelmeskedő alázatos, élő hite. Azt kell mondanom neki is, amit egyszer egy együgyü alvernoi pásztor mondott Assisi Ferencnek: Oh maradj sokáig ann<ak, aki vagy! A háborús helyzet Amíg mi itt békés fedelünk alatt anyaszentegyházunk jövőjéről tanácskozunk, az orosz síkságon a világtörténelem legnagyobb csatájában eldől, lesz-e ezen a földön kultúra, van-e hely Krisztus anyaszentegyháza számára s meg adatik-e nekünk, hogy halhatatlan lelkekhez méltó életet éljünk. A mi fiaink is ott küzdenek ebben az óriási harcban. Nem lehet ma Magyarországon hajlék, amelynek nincs egy láthatatlan vendége, asztal, amelynél ne legyen egy üres teríték egy távollévő számára, gyűlés és összejövetel, ahol meg ne említsenek egy láthatatlan jelenvoltat, komoly tanácskozás, amelynek ne legyen egy nem érzékelhető tanuja. Ez a magyar honvéd. Mindegy, hogy vezérezredes, vagy közkatona, nekünk egyformán drága. Győzelméhez Magyarország sorsa fűződik. Meg kell állapítanunk, hogy bár Isten különös kegyelméből a háborúból eddig kevés részt vettünk, hatása azért élénken érezhető. Nincs meg a tömegeknek az a templomba tódulása, ami a világháború kitörését jellemezte, és a templomtól való rendszeres elhúzódása sem, ami a háboni végének közeledtét jelentette. Ehelyett inkább azt látjuk, hogy a lelkek egy kissé megkeményedtek, egyfelől bizalmatlanok, másfelől nyugtalanok s mélységeiben kikutathatatlan érzések és gondolattok hullámzanak.Sok bölcseség és fiintom lelki érzékenység kell ahhoz, hogy ide-oda ne hajoljunk, a különböző és idegen tudományok szelére, hanem megmaradjunk az egy szükséges dolog mellett. Még több bátorság és erkölcsi függetlenség kell ahhoz, hogy történelmünkben és önmagunkban megtaláljuk azokat az erőket és tulajdonságokat, amelyeknek továbbfejlesztése kitermeli a különb magyart, azt, amelyből egy új felér száz régivel.