A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1941. november 20.

8 1941. november 20. — 5. olyan kiváló tulajdonságai nyilvánultak meg, a bátorság, a nyu­galom, a bizalom, a kölcsönös segítés és a törhetetlen életakarat, amelyek a roppant veszteség súlya alatt is vígasztalnak, bíztat­nak és felemelnek, mint ahogy a zsoltáríró mondja: „A sötétség is világosság lesz körülöttünk." El kell mondanom, hogy a ve­szély perceiben a szomszédos gyülekezetek, maguk i:s árvízzel sútjva, szekérszámra, vasúti kocsirakományban küldtek élelmet és meleg ruhát a hajlékaikból kiöntött s jeges árban menekülő atyafiak számára.. Egyházkerületünk aranykönyvébe bele kíván­kozik Dab, Dömisöd, Dunapataj, Foktő, Fülöpszállás, Kiskuniac­háza, Majosháza, Szigetszentmiklós népe. Több mint 20.000 pen­gőt tesz ki az a gyors segítség, amelyet ők nyújtottak. Különö­sen is ki kell emelnem a budapesti gyülekezet kebelében meg­indult gyűjtési munkát, amelyből több, mint 7.468 pengő jutott az árvízkárosultaknak. Vegyük ehhez azt, hogy a magyar refor­mátus egyházban összegyűlt 56.235.46 pengő árvízsegélyből an­nak körülbelül egynegyede a Dunaimellékre esik, tehát ennek az egyházkerületnek észrevétlen szeretetadománya az árvízveszede­lem alkalmából felülhaladja a negyvenezer pengőt. Ennek az évnek ai történetéhez tartozik az is, hogy a buko­vinai székely telepesek hazakerültek. 176 esztendővel ezelőtt Bu­cow császári generális Mária Terézia áldásos uralkodása alatt űzte ki őket madéfalvi siculicidium után Bukovinába. Volt egy református raj is közöttük: Andrásfailva. Azóta vadidegen ország­ban, a legfárasztóbb gyarmati árvaságban megtartották nyelvü­ket, szokásaikat, hitüket és magyarságukat. Most a fenyegető orosz árnyék elől hazamenekültek. Bácskában adott nekik a ma­gyar állam istenáldottái földet, cserepes hajlékot, soknak még gazdasági felszerelést is. Siettem meglátogatni őket, hogy helyze­tükről tájékozódjam. A telepítés maga mesteri igazgatási munka. De gyorsan kellett cselekedni, mert az idő sürgetett s ezért nem lehetett megcsinálni, hogy Andrásfalva község együttmaradjon és együtt plántáltassék el. Nem lehetett megőrizni a falu ősi tár­sadalmi alkatát sem s ami a legnagyobb baj, nincsen reformá­tus iskolájuk ezeknek az embereknek, akik Mária Terézia óta a mai napig osztrák és román főhatalom alatt református iskolá­jukat meg tudták tartani. Bármi elismeréssel, sőt dicsérettel kell adóznunk Bonczos Miklós államtitkár úrnak és Horváth József tábornok úrnak, akik a székely telepítést gyorsan, bátram, talpra­esetten végrehajtották, — valóban egy olyan tett, amely a nem­zet életképességéről és kezdeményezésről tanúskodik, — mégis hangsúlyoznom kell, hogy az andrásfalvi székelyek ügye elin­tézve még nincs. Ennek a népnek kell templom és iskola, kell lelkészi föld és lelkészi lakás és kell történelmi egységének és egyéniségének helyreállítása. Különösképen kell gondoskodnunk a telepítés közben szétszóródott népelemek további pásztorlásá­ról. Ügyük tehát megoldva még nincs s az áttelepítés befejezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom