A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

1940. november 22. — 152—153—154—155. 111 A befolyt összeg második felének felhasználása általában rregfelel annak, ahogyan azt a Szolgálati Pragmatika 35. §-a megszabja. Az egyházmegyék általában nem emelnek kifogást a kezelés miatt, a pesti egyházmegye azonban 2l/a. sz, határozatával utasítja az iskolafenntartó egyházközségeket, névszerint megnevezve is többet, a beíratási díjak szabályszerű felhasználására. A felsőbaranyai egyházmegyében 91.61 P felhasználása „vegyes kiadásokra" kérdéses, itt bizonyosra vehető a szabálytalan kezelés. A tolnai egyházmegye határozatban mondja ki, hogy a jövőben beíratási díjban hátralékot nem fogad el. Arányosan kellő összeg jutott a segélykönyvtár céljaira: az összesen befolyt összeg feléből 62.1%, vagyis több, mint a fele; az ifjúsági könyvtár gyarapítására 9.7%, a tanítói könyvtárra 14.1% és szaklapok rendelésére (ebben van a felsőbaranyai egyházmegyében 91.61 P vegyes kiadásokra) 14.1% fordíttatott. Van hely, ahol a beíratási díj megfelelő részét nem segélykönyvtár létesítésére vagy gyarpítására fordítják, hanem segélykönyveket vesznek szegény sorsú növendékeknek; ez ott régi szokásból történik ma is így (Tápiószele, Kecskemét). Pestkörnyéken a Rákospalota-óvárosi iskolában 180 közül 73 növendék nem fizetett beíratási díjat, az újvárosi iskolában pedig 121 növendéktől 82 P beíratási díj folyt be, ami a tanulók nagy szegénységére mutat. Arról nincs tudomásunk, hogy a mult évi egyházkerületi közgyűlés 162. számú határozata alapján indult-e fegyelmi vizsgálat szabálytalan kezelés miatt, egy helyen azonban van efféle ügy folyamatban (Szigetszentmiklós). Az több jelentésből kitűnik, hogy a hiányok kiküszöbölését az egyházmegyék eredménnyel szorgalmazták. Mindezek alapján mind az adatok beszolgáltatása, mind a beíratási díjak felhasználása tekintetében jelentős mértékű kedvező alakulás állapítható meg. A beíratási díjak általában rendeltetési helyükre jutottak. B) Az egyöntetű eljárás hiánya jelentkezik a könyvtárakról készített egyházmegyei jelentésekben és kimutatásokban. Van egyházmegye, amely erről nem is jelent (Tolna), más egyházmegye nem szól az évi evarapodásról (Külsősomogy) és van olyan egyházmegye is, amely tanítói és ifjúsági könyvtárról számol be, segélykönyvtárról nem (Felsőbaranya). Vértesalja hozzávetőleges adatokat nyújt. Elősegíti e fogyatkozást az a körülmény, hogy a konventi statisztikai kimutatás ívén erre rovat nincs. Eredetileg csak kölcsönkönyvtár-alapról kellett jelentést tenni, de mert az ifjúsági könyvtárakat is át kell szervezni, ezekről is készült több egyházmegyében összefoglalás. Minthogy az egyházmegyék kimutatásai nem teljesek, szám-