A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

126 1938. november 18. - 187—188—189—190—191. nagyon sokan voltak azok, akik az evangéliumi női szolgálatnak ezt a számunkra új formáját idegennek érezték s ezért nem egyszer gyanakvással, sőt némi aggadolommal figyelték. Azonban rövid idő elteltével kitűnt, hogy milyen nagy szükség van a magyar diakonisszára. Mikor 1904-ben a német leányegyház nem tudta tovább biztosítani a Bethesda kórház üzemének fenntartását, a dunamelléki egyházkerület akkori főgondnokának, Hegedűs Sándornak nyomatékos kívánságára a Filadelfia diakonisszáinak kellett átvenniök a szolgálatot. A Bethesda kórházat tulajdonosa ezután ismételten is felajánlotta megvételre a magyar református egyháznak, de akkor még kevesen látták világosan, hogy a miszsziói fronton a szeretetszolgálatban ilyen feladatok is várhatnak az egyházra s így az visszautasította az ajánlatot. Amikor minden más megoldás meghiúsult, a kis Filadelfia erős hittel vállalkozott a lehetetlennek látszó feladatra s összegyűjtötte azt a pénzt, amelyből 1909-ben megvásárolhatta a Bethesda kórházat. 1914ben megszerezte az egyesület a kórházzal szomszédos ingatlan tulajdonjogát is s így anyaházának már külön épület állott rendelkezésére. A világháború vihara nem ment el nyomtalanul a Filadelfia csendes hajlékai felett sem. 1918. október 31-én a legszomorúbS) kötelességüket teljesítették testvéreink, amikor nem törődve a forradalmi tömeg fenyegetéseivel, siettek segítséget vinni gróf Tisza Istvánnak. Fájdalom, már csak a nagy halott sebeit kötözhették be. A proletárdiktatúra idején a diakonisszatestvérek hősies hűséggel tartottak ki szolgálati helyükön, nem egyszer életüket is kockáztatva. Maga az intézet több kiváló közéleti személyiségnek nyújtott menedéket és otthont. Hetekig itt élt többek között a fogságban meggyötört Darányi Ignác, egyházkerületünk főgondnoka. A csonkaország életének megindulásakor, a teljesen kifosztott és a legsúlyosabb anyagi nehézségekkel küzdő intézet svájci és holland reformátusok baráti segítségével kezdhette meg újjáépíilését. 1925-ben tűzvész pusztította el az intézet gazdasági épületeit, Isten kegyelméből azonban ez a megpróbáltatás is elősegítette a szélesebb keretek kiépítését. A húszas évek a diakonisszamunka belső életében is nagy fordulatot jelentettek. Az addig túlnyomó részben csendes betegápolási szolgálatban álló diakonisszatestvérek részt kaptak nagy alföldi gyülekezetek szegénygondozási, missziói szolgálatában és ebben a szolgálatban áldott eredményeket értek el. Ennek megfelelően természetesen át kellett alakítani a diakonisszaképzést s nem egy ezzel kapcsolatos probléma mgoldása még ma is feladatként áll előttünk. A testvérek számának növekedése szükségessé tette az anvaházi keretek külső kibővítését is. Az anyaházi ingatlan területén 1925-ben új testvérházi épületet emeltek s mikor ez sem volt elég, 1928-ban