A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.
1938. november 17.
120 1938. november 18. — 179—180—181 gek felé, ha panaszolják is, hogy alig mozdul előre ez az óriási sereg, mégis az élen járók és a nagy seregek között az összeköttetés meg nem szakadt. Az a reménységünk, hogy az egész magyar református egyház indul meg az Isten lelkének a tűzoszlopa nyomában, hogy ez a megújulás végbemehet nálunk anélkül, hogy kettészakadjon az egyház. Ezért szükséges az, hogy a missziói tűzzel égő hívek soha meg ne lankadjanak, de tudjanak türelmesen és hűségesen szolgálni akkor is, ha rögtön nem látják meg az eredményt. Az anyaszentegyháznak nem agitátorok kellenek, hanem misszionáriusok, akik teljesen a szolgálatnak lelkével vannak megtelve. Másrészt azonban szükséges, hogy egy szent elégedetlenség, sebeink szakadatlan látása, belső nyomorúságaink átérzése megmaradjon, sőt nőjjön az anyaszentegyházban. Nőjjön pásztoroknak, munkásoknak a bűnbánata mindazért, amit meg nem tettünk, vagy rosszul hajtottunk végre. Mindenekfelett pedig az az érzésünk, hogy a kegyelem népe vagyunk, ezekben a napokban még inkább erősödött és újra bizonyossá lett az egyházon kívül és egyházon belül, hogy nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Egyházkerületi közgyűlés a missziói bizottság jelentését tudomásul veszi és ezzel kapcsolatban a következő határozatokat hozza: a) Szabó Balázs kiskunlacházai lelkipásztort egyházkerületi ifjúsági megbízottá választja meg. Egyben kimondja, hogy a mindenkori ifjúsági megbízott hivatalból tagja az egyházkerületi ifjúsági albizottságnak. b) Felhívja az egyházmegyék elnökségeit, különösen pedig missziói előadóit, de a gyülekezetek lelkipásztorait is arra, hogy a missziói kérdőívek pontos kitöltéséről gondoskodjanak. Az egyházmegyei elnökség, illetve a missziói előadók olyan missziói kérdőívet, amelyet az egyháztanács nem tárgyal le, ne fogadjanak el. c) Hálával és örvendezéssel emlékezik meg az egyházkerületi közgyűlés arról az áldott szolgálatról, amelyet amerikai református lelkipásztorok, Béky Zoltán, dr. Újlaky Ferenc, dr. Takaró Géza, dr. Vincze Károly egyetemes egyházunkban végeztek. Különösen hálával megemlékezik arról a missziói szolgálatról, amelyet dr. Takaró Géza newyorki lelkész legnagyobbrészt a dunamelléki egyházkerület gyülekezeteiben végzett. Ez alkalomból azzal a kéréssel fordul az egyházkerületi közgyűlés az egyetemes konventhez, hogy ezeket a missziói útakat Amerikából Magyarországra és viszont évről-évre megszervezni és előmozdítani szíveskedjék, mert az amerikai és az itthoni reformátusság lelki kapcsolatának legáldottabb és leghathatósabb módjainak bizonyultak.
