A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

1938. november 17. — 32—33—34—35—36. 11 megindult egy regenerálódási folyamat, ez egy akaratzseni tüneményes egyéniségéhez kapcsolódott úgy, hogy egyik a másikat teremtette és inspirálta, s a végén 1938. márciusában a remegő és elsápadt Európa szeme láttára egy gigászi mozdulattal visszacsatolta Ausztriát a német anyabirodalomba. Ezzel a szudétanémetek sorsa el volt döntve, s a versaillesi békében megteremtett Csehszlovákia sorsa meg volt pecsételve. Még mindnyájunk emlékezetében él annak a rettenetes és csodálatos eseménysorozatnak csontunk velejét megrázó villamos ereje, amelynek diadalmas kibontakozásaképen a Felvidék magyarlakta területei visszatértek az anyaországba, s húsz év óta idegen uralom által sanyargatott véreink, városaink és falvaink, erdőink és mezőink, hegyeink és rónáink újra eleven darabjává váltak az ezeréves élő nemzettestnek. Ezzel csonka Magyarország népességének és területének egynyolcadával gazdagodik meg, tehát aránylagosan olyan erőgyarapodáshoz jut, mint Németország Ausztria csatlakozásával. Igaz, hogy ezzel idegen uralom alatt élő véreinknek még csak egyharmada tért vissza hozzánk, de ez egyharmad visszatérésével Magyarország nemcsak számban kifejezhető nyereséghez jut, hanem egy olyan erkölcsi diadalhoz, amelynek jelentősége kiszámíthatatlan. Visszanyertük hitünket a történelmi igazságszolgáltatásban, öntudatunk, önbizalmunk, felelősségérzetünk és életbátorságunk meggyarapodott, Magyarország helyreállításának mindenekfelett való ügye a szólamok ködvilágából a reálpolitika józan célkitűzésévé vált. Halottak. E robajos és roppant események sziklagörgetege között halvány árnyékként suhannak el és néznek vissza reánk kedves halottaink. Az első Balogh Elemér pozsonyi lelkipásztor, a Dunáninneni Egyházkerület püspöke és a szlovenszkói református egyház konventjének lelkészelnöke. Gyermekdeden tiszta lelke, aranyos, diákos kedélye, rendkívüli történelmi tudása, könyvgyűjtő szenvedélye, s alázatosságba burkolózó ironikus fölénye egy olyan egyéniséggé olvadt össze benne, amelyet nem iehet és nem szabad ennek a nemzedéknek elfelejtenie. Kegyelettel jegyzem fel, hogy végrendeletében páratlan könyvtárának unikumait és régi magyar ritkaságait a Dunamelléki Egyházkerület főiskolájára hagyta. Halála után azonnal megtettük a szükséges intézkedéseket jogaink biztosítására, azonban, fájdalom, a közbejött események mindezideig még megakadályozták e jogok érvényesítését. De a Dunamelléki Egyházkerület kétszeres meghatottsággal és kegyelettel gondol a távol küzködő és elhanyatló bajtársra, akinek halálában oldódik fel az a titok, hogy egyik legjobb barátunk, s bőkezű fautorunk volt. — Mély megdöbbenéssel szenvedtük át azt a fájdalmat és veszteséget, amelyet