A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.
1937. november 18.
12 1937. november 18. — 25—26—27. zet politikai életére is. Minél inkább függetleníti magát a mindennapi érdekek és hatalmi vállalkozások szolgálatától, annál jobban előre viszi a nemzet szellemi és erkölcsi értékgyarapodásának nagy ügyét. Ezért az egyházat legjobban az a politikus használja fel, aki legjobban biztosítja függetlenségét, s az egyház aininak a politikának tehet legnagyobb szolgálatot, amellyel semmiféle hatalmi, vagy üzleti kapcsolatban nlmas. Mind jobban alakul ki az a világhelyzet, hogy a jobb és baloldali szélsőségek között az egyedül lehetséges út nem a középút, az antik középszer, hanem az a bizonyos evangéliumi keskeny út, amely az életre visz: a Krisztus anyaszentegyháza. Nem hiába mondotta ő, az egyház feje: én vagyok az út. Ezért az egyház támogat minden politikát, amely a keresztyén erkölcs alapján áll, világosságot és szabadságot terjeszt, a kicsiny, az elhagyott, a szegény mellé áll, rendet és békét kiván, dolgozni és Imádkozni tanít, kenyeret és Igét ad, templomot, iskolát és ispotályt épít. De ezt a politikát is azzal tudja legjobban szolgálni, ha inspirálja a politiku sóikat s lemond arról, hogy akár kiszolgálja őket, akár jármába fogja. Felekezetközi helyzet. A felekezetközi helyzetet lényegesen érintette az az üzenetváltás, mely a katholioizmus lelki vezetői és a protestantizmus hivatalos vezérei között ment végbe. Ha ez az üzenetváltás nem is hozott konkrét eredményeket, s máról-holnapra nem változtatta meg sem a tényleges helyzetet, sem a lelkek hangulatát, mégis kétségtelen) dolog, hogy felszínre hozta a jóakaratú törefkvést az egymás megértésére. Kétségtelenné vált, hogy ilyen irányú erőfeszítést érdemes tenni. Az egész közélet hangulatára felemelő és biztató hatással van, ha az egyházak közötti feszültség enyhül. Amily kétségtelen dolog az, hogy a katholikusok a kérdés végső 'megoldását csak a Szent Péter székéhez való visszatérésben, mi protestánsok pedig az, evangéliumi igazságnak és az egyház megújulásának az egész keresztyénséget átjáró feltétlen érvényesülésében látjuk, éppen olyan 'kétségtelen dolog, hogy a jelen^ legii feszültségben 1 sok idegen- elem: mesterségesen előidézett, s ezért kiküszöbölhető érzelmi ellentét van. Ha egymást igyekszünk jobban megismerni, ha mindenik a másikat saját történelmi fejlődéséből törekszik miegérteni, ha mind a két részen elegendő bátorság lesz a másik oldal előnyeinek, értékeinek tárgyilagos elismerésére, ha eléggé keresztyének vagyunk meglátni, hogy mi nem két különböző vallás, hainem azonegy vallásnak, sőt azonegy vallás hatalmas történeti ágának, a nyugati keresztyénségnek két módszere, két típusa vagyunk, ha megszab adu lünk attól a gátlástól, hogy saját táborunk túlzóinak értelmetlen terrorja alatt félünk a szembenálló tábor igazságaival őszintém foglalkozni, ha elég a lelki előkelőségünk ahhoz, hogy ilyen magatartást számítás .és ellenszolgáltatás nélkül, magáért a magatartás keresztyén voltáért és Igazságáért kövessünk: nagy örömmel fogjuk észrevenni, hogy társadalmi érintkezésben, irodalomban,, egyház-