A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1934. november 17.
•10 1934. november 17. — 9—10—11. oszlopembere, akinek bölcsesége lámpás és tanácsa út, barátsága aranylánc és jósága kenyér. Mindkettőt szívből köszöntjük. Nagy emlékek Az idén volt háromszáz esztendeje annak, hogy Kolozsvárt a pestis elragadott egy fáradt embert, a XVII. század legmozgékonyabb magyarját, Szenei Molnár Albertet. Székely eredetű fiú, megtestesülése a magyarság nyugatra vágyó ösztönének. Csizmás, dolmányos peregrinus, aki könyvnyomtató műhelyeket, tudósokat, iskolákat, nyilvános vetekedéseket keres széles e világon mindenütt; bejut minden patronushoz, otthon van minden universitáson, s amíg jár-kél az első magyar „kultúr-ügynök", odakünn ez ismeretlen népnek becsülete támad, idebenn elzárkózottságunk ólomtetőjén ablakok nyílnak fel. Átjavította a Bibliát, adott egy új magyar és latin szótárt, lefordította Kálvin nagy Institutióját, szerzette énekeskönyvünk 150 zsoltárát.. Korának legmíveltebb, leghasznosabb magyarja volt. Géniusza a magyar nép lelkét legmélyeben ihlette és termékenyítete, hiszen nincs magyar költő, akinek verse olyan mélyen átszőtte volna a népleiket, mint a Szenei Molnár Albert 150 zsoltára. Ma már kínai kikötő városokban, amerikai gyárakban, óceánjárók szénkamaráiban megkérgesedett, elgörcsösödött magyarok azzal igazolják magukat, lényük elrejtett titkát, hogy felbugyog belőlük egy-egy Szenei Molnár-féle vers: Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, vagy Te benned bíztunk eleitől fogva. Magyar gyermekek ezt a költészetet tanulják legelőbb és legtovább az iskolában, s öreg haldokló magyaroknak ezek a rímek, ezek a képek fényesednek meg szemeik előtt. Minden református istentiszteleten van egy láthatatlan és ismeretlen vendég: Szenei Molnár Albert énekel velünk, addig, míg egyházunk éneklő egyház lesz. Másik nagy magyar református ember halálának kétszázados évfordulója suhant el mellettünk még a tavaly. Dunamellék egyházi múltjának talán legnagyobb világi embere Ráday Pál. A nagy fejedelemnek volt kancellistája, — ő fogalmazta az eleven vérrel írt kiáltványt, a Recrudescunt-ot, — azután minisztere, végül legkülönb diplomatája. Közben bizonyára barátja, s lelkének társa is, legalább a két ember lelki megnyilatkozásainak hasonlósága, mély, szinte metafizikai összhangja erre vall. Rákóczinak alighanem imádságban is társa volt; mindenesetre jó szelleme, aki sohasem akart feltűnni, s éppen ezért mindig ihletés, indítás, magvetés volt. A forradalom lezajlása után, reámaradt az elárvult magyar református egyház, amelyre sötét és hideg idők következtek. E sötétben Ráday Pál volt a legmagasabb, a legbiztatóbb pásztortűz. Visszanézve a mult időkbe, az utolsó dunamelléki hitvallónak Ráday Pált, a nagy imádkozót és az Istenes énekek szerzőjét nevezhetjük. Korának legnagyobb imádkozója, legmélyebb vallásos költője, leghívőbb református magyarja, legbuzgóbb szolgája: az akkori református anyaszentegyház egyetemes főgondnoka. Mint vallásos költő verstechnikai téren száz évvel előzi korát s annyira bátor és mesteri verselő, hogy néha szinte modern:
