A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•46 1934. november 17. — 9—10—11. jövőben szerzendő ingó és ingatlan vagyonával a vonatkozó törvények értelmében és korlátai között. Ha a leány- és fiókegyházközségnek az anyaegyházközséggel, vagy a társegyházközségeknek egymással közös vagyonuk is van', pl. amikor a társuló egyházközség az anyaegyházközségből vált ki, a kötendő egyezségben szabályozni kell a közös vagyon kezelésének módját. Erre az esetre megállapítható, hogy a leány- és fiókegyházközség az anyaegyházközség, illetve a társegyházközség a másik társegyházközség presbitériumában a közös érdekű ügyek eldöntésében milyen képviselettel vesz részt. 3. §. A leány- és fiókegyházközség, valamint a társegyházközségek mindenike saját maga állapítja meg a rendes egyházi adó kulcsát, de az egyházmegye nyomatékos ok fennforgása nélkül ne engedje meg, hogy a leány- és fiókegyházközségben lényegesen eltérő legyen az adókulcs az anyaegyházközségétől, illetve az egyik társegyházközségben a másikétól. 4. §. A leány- és fiókegyházközség rendes egyházi adójának egy részét (pl. V3ad részét) köteles az anyaegyházközségnek átengedni a lelkipásztori állás fenntartására és azon lelkipásztori szolgálatok fejében, amelyeket az anyaegyházközség lelkipásztora a leány- és fiókegyházközség tagjai számára végez. A fiókegyházközség ezen hozzájárulásában bennefoglaltatik az anyaegyházközségbeli iskola használatának díja is a fiókegyházközség tagjainak gyermekei részéről. 5. §. A kötendő egyezségben tüzetesen meg kell állapítani ezen hozzájárulás mértékét, esedékességének idejét és fizetésének módját. Egyezségi megállapodás hiányában a rendes egyházi adó V3ad része illeti az anyaegyházközséget s a hozzájárulás negyedévi utólagos részletekben fizetendő be az anyaegyházközség pénztárába olyképen, hogy az elmúlt negyedévben beszedett adóösszeg i/3-ad része szolgáltatandó át. 6. §. A társegyházközségek a közös szükségleteket lélekszámuk és vagyonuk arányában, külön szükségleteiket külön-külön viselik. 7. §. Rendkívüli egyház adót minden leány-, fiók- és társegyházközség saját maga vet ki a maga szükségleteire. A leány- és fiókegyházközség az anyaegyházközségben levő épülethez, a társegyházközség pedig a másik társegyházközségben levő épülethez csak az esetben köteles rendkívüli adójával hozzájárulni, ha az épület használata közös. Ez esetben ugyanolyan rendkívüli adót kell kivetni minden érintett egyházközségben. A lelkészlakás ilyen közös használatú épületnek tekintendő. 8. §. Megengedhető, hogy a leány- és fiókegyházközség az anyaegyházközségnek fizetett hozzájárulás mellett vagy ahelyett az anyaegyházközség lelkipásztorának díjlevélileg biztosított díjazást adjon. Ilyen biztosítás hiányában a lelkipásztort csak a palást- és pecsétdíj illeti a leány- és fiókegyházközség tagjaitól az ezekben megállapított mérték szerint. Kívánatos, hogy a palást- és pecsétdíj a társuló egy-