A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

,174 puszta, mintegy drága ősi forrás, melyből megújító erő folyama árad a szikessé vált területekre, hogy megújítsa azokat. Nem ábránd ez. Valóság. A magyar tanya lelke tele van vágyódással, szomjúhozással Isten után. Ez a lélek rögtön felel a hívó szóra s megtelik hálával, ha az igével közelednek felé. Olyan erőforrást jelent a mi számunkra ez a különleges világ, melyet figyelmen kívül hagyni szörnyű bűn volna s szomjúságát kielégítetlenül hagyni önmagunk ellen való vétséget jelentene, mert prédául dobnók oda azoknak, akik idegen korsóval közelednek szomjúsága felé. Mit jelent a magyar puszta? Magyarország összlakosságának 21%-a református: 1,813.162 lélek. Ennek 20%-a él tanyákon, tehát 361.778 lélek, majdnem 362.000 lélek. S ennek a jóval több, mint negyed millió léleknek Kecskemétet, Hódmezővásárhelyt és Debrecent kivéve, nincs külön temploma és nincs külön neki szolgáló lelkipásztora. Míg országos viszonylatban minden 1500 lélekre esik egy templom és egy lelkipásztor, a magyar pusztákon 100.000 lélekre esik egy lelkipásztor. Igaz, hogy sok helyen pusztai iskolába összegyűjtik a tanyai híveket, de ennek áldott hatását közömbösíti az, hogy a nagy távolság és nehéz útak miatt csak nagyobb időközökben történhetik meg ez és így nem tudja pótolni az állandó lelkigondozás előnyeit. Ugyanez áll a vallástanításra nézve is. Mi tehát a teendő? A teendő mindenek felett nem egyházközségi és nem egyházkerületi feladat, hanem mindenek felett egyetemes egyházi feladat. S mikor a dunamelléki egyházkerület foglalkozik akár a szórvány, akár a tanya lelkigondozásának a kérdésével, legelső kötelessége az egyetemes egyházat felhívni ezeknek a kérdéseknek óriási jelentőségére és az egyetemes megoldás elengedhetetlen szükségességére. Mert megoldás van. Mi az? A tanyavilág kérdéséből kapcsoljuk ki azokat a területeket, a hol a községen 'kívül lakás a kis távolság miatt vagy nem okoz lelkiproblémát, vagy pedig a szétszórtság miatt a diaspóra misziói körébe esik. Ilyenek: Dunántúl, ahol 38.000 és az északi megyék, ahol 20.000 lélek él községen kívül. S ki kell kapcsolni Budapest külterületét, ahol 42.000 lélek lakik. A többi községen kívül lakó 260.000 lélek az Alföldre esik. Ezeknek nagyrésze nagy tömbökben lakik, még pedig leginkább nagyobb gyülekezeteink kötelékében. Ez a 260 ezres szám azt jelenti, hogy az Alföldön annyi református él a pusztákon, hogy belőlük kikerülne 100 olyan gyülekezet, amelynek van egy temploma, egy lelkipásztora és 2400 lelke. De ez a szám azt is jelenti és épen ez kínálja az egyedüli megoldási módot, hogy a pusztákon lakó református lakosság végeredményében egy tömböt képez, még pedig a Duna—Tisza közét, ahol 54.000 lélek van s a többi az egymással szomszédos vármegyékben: Szolnok, Csognrád, Békés, Bihar, Hajdú, Szabolcs és Szatmár megyékben. Rátekintve a térképre, ez mutatja, hogy itt összefüggő területen vannak a reformátusok s rögtön kész van a megoldás: az Alföld tanyavilágát missziói területté kell átszervezni s mint ilyet, állandó lelkigondozás alá vonni. Miképen? Egyetemes egyházunknak sürgősen meg kell indítani a pusztai