A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•29 1934. november 17. — 9—10—11. mezejére s az ifjúság körében folyó, jövőnket építő munkát egyházközségeink és egyházmegyéink megértő, támogató szeretetébe ajánlja. 12. Mélységes hálaadással telik meg a lelke Isten gondviselő kegyelme iránt, amely ezekben a nehéz gazdasági időkben is megengedi, hogy gyülekezeteink ne hagyják abba a csendes, de biztosan haladó belső lelki építés mellett a külső egyházépítés munkáját se. Örömmel látja a nehéz időkben épülő templomokat, gyülekezeti termeket, lelkipásztori lakásokat. 13. A szórványokban élő híveinkre várakozó veszedelmek nehézségét még mindig kevéssé felismerő gyülekezeteink és lelkipásztoraink élő lelkiismeretére appellál ebben az egyházunk eddigi oly sok vérveszteségét apasztani hívatott munkában. 14. Mélységes fájdalommal látja, hogy felekezetközi viszonylatban a feszültség nemhogy csökkenne, hanem egyre inkább nő. Az állások betöltésénél nem az arravalóság, hanem a felekezeti hovatartozás kezd egyre veszedelmesebb mértékben előtérbe nyomulni. A nemzeti egység fontosságát a mai végzetessé válható időkben sokszorosan átérző, aggódó szívének épen ezért jólesett a magyar kultura mai őrének ajkáról a római katholikus nagygyűlésen hallani, hogy az egymás mellett, testvéri megértéssel végzett munka biztosítja és szolgálja egyedül a nemzeti egységet. 15. Meleg testvéri együttérzéssel szorítja meg a hosszú évtizedek multával újból országos zsinatra összeülő evangélikus hittestvéreink kezét. Püspök urunkkal együtt bizonyságot tesz arról, hogy a két magyar történelmi evangéliumi egyház testvéri viszonya mind az evangélium" ügyének, mind a magyar művelődésnek, mind az emberi szellem méltóságának nagy kincse és akkor lehetünk egymást szerető és szolgáló, igazán jó testvérek, ha először mindegyikünk a maga hitvallásos életét éli. 16. Meleg együttérzéssel kíséri figyelemmel a többszörös forradalmon átmenő német nép evangéliumi többségének egyházi válságát. Annak a reményének ad kifejezést, hogy ebben a nagy válságban a német nép nemcsak az önmaga lelkét, de mindannyiunk közös Megváltóját is megtalálja. Végül 17. mélységesen átérzi, hogy nem lehet parlagon hevertetnünk Isten szántóföldjének legtermékenyebb darabját, ezért anyaszentegyházunkban is meg kell szerveznünk a női munkát. Ebbe a munkába hív és vár minden egyházunkat szerető női lelket.