A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

1935. november 16. — 8. 9 reformtörekvés a patriarchalis tekintélytartással egyesült. A magyar* homokon, Örkényben felépített egy olyan világot, amely egyrészt nagyon modern volt, másrészt ezeréves hagyományok erejét mutatta. Azt lehetne mondani reá: illusztráció volt Széchenyi gondolataihoz, születésük után száz évvel. Elkísértük utolsó útjára Marton Lajosi, akitől most esztendeje búcsúztunk el, midőn nyugalomba vonulását bejelentettem. Hirtelen odalett, mert a nyugalom nem neki való életforma volt. Áldjuk nemes és tiszta emlékezetét, amelyben a tanulás és tanítás szenvedélyét, az igazságnak a professzori székben szinte bírói méltósággal és szigorúsággal való szolgálatát látjuk kiábrázolva. Egyetemes egyházunkra nézve is nagy veszteség s így mindnyájunk gyásza Antal Géza dunántúli püspöknek az elköltözése. Utolsó évei, midőn a pusztító betegséggel küzdött, mindenki előtt leleplezték egyéniségének alapvonását, azt tudniillik, hogy erősebb, elszántabb, akaratosabb lélek simább és szelídebb formák között aligha jelent még meg. Fénylő intelligenciája, rendkívüli gyakorlati érzéke, nagy rábeszélő ereje és diplomáciai képessége még csak világosították ezt az alapjellemvonást, mint annak következményei. Észrevétlenül fogott minden szálat a kezébe, észrevétlenül volt az egyedüli intézkedő, észrevétlen volt az előkészítésben, s ezért sovány mezőn is váratlan aratások betakarítója volt. Mindezek felett a kedves halottak felett én hirdettem a feltámadás és vigasztalás igéit, s azért itt kevesebbet beszélek arról, kik voltak és mit jelentettek nekünk. De addig ezt a szemlét nem zárhatjuk le, míg meg nem gyászoljuk Kiss István sámsonházai evangélikus lelkészt, a dunáninneni ágostai hivatvallású evangélikus egyházkerület püspökét. Bölcs, szelíd, jó ember volt, mint pásztor és őrálló egyaránt a belső értékek embere, ki nem a lá'.hatóra, hanem a láthatatlanra nézett, s e világ szerinti előmenetel helyett örökkévaló nyereségek után áhítozott. Továbbá kegyelettel gondolunk Zelenka Lajosra, a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület odaadó felügyelőjére. Fejezzük ki mélységes részvétünket egy kiváló magyar úriasszony halála felett, kiben Benedek Sándor egyházkerületi főjegyző hitvesét, Benedek Zsolt tanácsbíránk édesanyját gyászolja. A nagy egyéniségű, régi magyar úriasszonynak mása volt ő, akinek nyílt, bátor, hős, derült egyénisége s egy életen át való szolgálata előtt a tiszteletet és rokonszenv érzéseivel hajolunk meg és gyászoló szeretteire, közöttük a mi legelső sorban álló munkatársainkra Isten vigasztaló kegyelmét kérjük. Búcsúzások. Lukácsy Imre dunavecsei lelkipásztor nyugdíjba lépett és így megszűnt egyházkerületünk tanácsbírája lenni. Szeretettel búcsúzom tőle, akinek szolgálata annyi kedves emléket hagy maga után. Kívánunk neki hossszú és nagyon szép délutánt, hajnaltól való fáradalmainek kipihenését s derült gyönyörködést déli verőben vagy zivatarban végzett munkája eredményeiben, jalsoviczky Sándor, ki a tavaly mondott le a kecskeméti egyházmegye gondnoki állásáról, egészségi álla-