A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•21 1934. november 17. — 9—10—11. A nagy baj az, hogy idegen fajták ülnek be a régi portákra és a Dunántúl nemzetiségi viszonyai csendesen átalakulnak. Dunamelléknek megint szállott a népességi indexe, már csak 17.52 promille. Még megdöbbentőbb, hogy mint legilletékesebb helyen említették, a magyar iskolákban kevés a református gyermek, 3 százalékkal kevesebb, mint a népesség aránya. Ez nem csak azt jelenti ,hogy apadunk, hanem azt is, hogy vénülünk. Másik roppant nagy kérdése a Dunamelléknek a szórványmisszió. Nem mondhatnám azt, hogy nekünk inkább mint másnak. A szórvány éppen úgy életkérdése a tiszai, mint a dunai református:ságnak. Egy óriási olvadó egyházkerület ez, amelyikhez nem jut el az Ige, még a harangszó sem. Csodálatos módon nem égeti eléggé az egyes anyaegyházak lelkét a hozzájuk csatolt szórványok gondja, "különben nem folynának hosszú vitatkozások arról, hogy ki köteles fuvart adni, lehet-e biciklivel kimenni lelkek gondozására vagy nem. Igaza van annak az esperesünknek, aki azt mondotta: ha Pál apostol •csak akkor kelt volna útra, ha fuvart adnak, ma nem volna keresztyénség. Ha lehet, kocsin, de ha kell: gyalog, ez a fuvarkérdés megoldása. Meg kell keresnünk és ki kell alakítanunk a szórványgondozásnak új eszközeit és módjait. Ezen a téren történeti folytonossággal dicsekedhetünk, a megkezdett barázdákat kell tovább húznunk. Baranya komolyan és lelket ostromlóan beszél a lelkipásztorok szegénységéről. Magam is erősítem ezt a hangot és újra meg újra rámutatok, hogy a református lelkész anyagi helyzete viszonylagosan mennyire leromlott egy fél emberöltő alatt. Jegyző, tanító már sokkal jobb fizetést kap, mint a lelkész. És hány hely van, ahol a lelkész járandóságát már nem tudja kiszolgáltatni a gyülekezet! A tanítói fizetések körül felmerült nehézségeket igyekezett megoldani a kultuszminiszternek az a rendelete, amely a gyülekezetek kérésére az egyházi adót egységes kezelésbe vonja és az így begyült összegből visszatérítteti az államnak a tanítói fizetések folyósítására előlegül adott összeget. Fél rendszabály ez, amely egyes esetekben, különösen, ahol a szegénység mellé jókora közömbösség is járul, végre segít a váró és tűrő tanítóság Ínségén, de az egyház erőit más kötelezettségek teljesítésétől elvonja, s így a helyzeten lényegében nem változtat. Komoly változást csak az hozna, ha a kormány az egyetemes iskola-adót kivetné. Hiszem, hogy nehéz, sőt kockázatos ma új adónemekkel terhelni meg az adóalanyokat, de adórendszerünk régóta esedékes revíziója során ezt az aránylag jelentéktelen terhet könynyen és igazságosan meg lehetne osztani. Különösen éles vallássérelmi esetekről nem emlékeznek meg az esperesi jelentések. Azt azonban legtöbb hangsúlyozza, hogy a feszültség nőttön nő. Állami hatóságok úgy bánnak el minden állampolgárral Szent István napján, körmenetek alkalmából, mintha római katholikusok volnának. Minden állás betöltésénél a felekezetek mérkőznek meg s miután az emberből még nem tudták tört számot csinálni. a népességi arány rendesen erőszaktételt és igazságtálanságöi jelent. Alig van szerencsétlenebb gondolat, mint ez a.felekezeti arány-