A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

1934. november 19. — 205—206. 149 lasztmány az egyházkerületi közgyűlésnek, miután az azokban foglalt esetleges intézkedések részben megtörténtek, részben pedig folyamatban vannak. Tudomásul szolgál. 206. Theol. igazgató bemutatja a mult évben külföldön járt theol. hallgatók és s. lelkészek tanulmányi jelentését, illetve beszámolóját, amelyet az egyetemes konvent, dr. Ravasz László püspök indítványára 1933. évi ülése jegyzőkönyvének 98. sz. határozata alapján, ezután a külföldre menő theológusoktól és s. lelkészektől megkíván. Theol. igazgató jelenti, hogy a külföldön járt theológusok és s. lelkészek közül Tóth Kálmán, Kovács Bálint, Farkasdy Dezső, vitéz Ozoray Sándor, Czeglédy István, Sípos István és Joó Sándor pontos időben küldték be beszámolóikat. Jelentésével egyedül csak Panyik Andor Amerikában tanuló s. lelkész maradt el, talán azért, mert még a folyó iskolai évet is kint tölti. A fennt említettek mind pontos, lelkiismeretes és tanulságos adatokban számolnak be külföldön végzett munkájukról. Ezek közül Tóth Kálmán, tavaly III. éves theológus, egy szemesztert töltött a halle—wittenbergi egyetemen és főleg systematika-theológiai, közelebbről dogmatikai tanulmányokat végzett, Kovács Bálint két szemesztert töltött Németországban, részben Halle-ban, részben Marburgban, elsősorban egyháztörténelmi tanulmányokkal; Farkasdy Dezső az egész tanulmányi évet Párisban töltötte és a felvilágosodás történetével foglalkozott elsősorban. Szóbeli vizsgát is tett, amely mindkét félév végén sikerült. Vitéz Ozoray Sándor a strassburgi egyetemen dolgozott, főkép újszövetségi tanulmányokkal foglalkozván. Czeglédy István immár másodízben tért vissza Utrechtbe, ahol a holland ref. egyházi élet tanulmányozása mellett főkép egyháztörténeti, továbbá ó- és újtestamentomi theológiai tanulmányokkal foglalkozott, az év végén vizsgát is tett, amelynek alapján a stipendiumot a folyó iskolai évre is megkapta. Joó Sándor az amsterdami ref. egyetemen két évet töltött egyfolytában, elsősorban dogmatikai tanulmányokkal, azután exegetikai, gyakorlati theológiai és politikai elvi kérdésekkel foglalkozván, tanulmányozta továbbá a holland ref. egyházi életet és a szekták életét is. Részt vett a Hollandiába tartózkodó magyar reformátusok lelkigondozásának munkájában is és theol. doktori dolgozatához gyűjtötte össze az anyagot. Sipos István a Princeton Theological Seminary segítségével három éven át egyfolytában (1930—1933) tanult Amerikában és így ő végezte a legnagyobb munTíát. Főleg ótestamentomi és keleti nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozott. Megszerezte a második évben már a „Master of Theology" címet az ótestamentomi tudományok köréből kiváló eredménnyel. Azután később megszerezte a ,,Master of Arts" fokozatot a keleti tudományok köréből, majd közben a német és francia nyelvekből is nyelvivizsgát tévén, ez év május 14-én „summa cum laude" megszerezte a filozófiai doktori fokozatot, a keleti és pedig szír, arab, héber és aram nyelvekből, mindezeken felül pedig szakadatlanul szolgált az ameri-