A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•12 1934. november 17. — 9—10—11. mely a XVIII. század második felét kitöltötte, csak az 1790-iki zsinat nagy alkotásában békül ki, midőn látszólag a paritásban, lényegesen azonban a magyar református egyházalkotmány kiegyensúlyozott rendszerében a reformátori elv elmélete és gyakorlata egyaránt megvalósul egy olyan jogalkotásban, amelynek utolsó, de nem végső hulláma az idén foglalkoztatott mindnyájunkat az új törvénynek végrehajtásában. Egyetemes érdekű események Az 1934-ik évet az új zsinati törvény életbelépése tette nevezetessé. Mai gyűlésünk tárgysorozatának is legfontosabb pontjai ebből a munkából származnak. Úgy vagyunk az új törvényekkel, mint a cementtel a kőmíves; sietnie kell, hogy ki ne hűljön a keze között, mert hasznavehetetlenné válik, anélkül, hogy formát öltene, ragasztana és építene. Ki ne hűljön kezünk között a törvény. Forró lélekkel kell melegíteni, mert, ha hidegebb lélek próbálja alkalmazni, mint amilyen hozta: éppen a reformintézkedések válnak akadállyá és teherré; míg ha a Lélek melege megőrzi a törvény plaszticitását, új korszak fellegvárát építhetjük belőle. Ennek a Léleknek szabad zúgását az idén is tapasztaltuk. Először a Keresztyén Ifjúsági Egyesület jubileumi ünnepén, amely arról tett bizonyságot, hogy a Szilassy Aladár és Szabó Aladár által kezdeményezett munka tovább él, eredményeiben és áldásaiban egyre gazdagabbá válik, s Istentől megáldott eszköze lőn a magyar református egyház ébredésének. De láttuk a lélek szabad járását azokban a nagy közösségekben is, amelyek ünnepi hetüket október hó elsejétől október hó 7.-ig tartották meg egy nagy református kiállítás keretei között. Az országos református kiállítás nagyjelentőségű kezdemény, rendkívüli erőfeszítést kívánó vállalkozás és sok áldásos tanúságot szolgáltató esemény volt. Üttörő volta miatt nem illethetjük a rendezést azzal a kritikával, amilyet minden ilyen vállalkozás megkíván. A második kiállítást majd csak szakemberek .fogják csinálni, elmarad belőle minden felesleges tárgy, ténylegesen összegyűl benne a magyar kálvinizmus tulajdonában levő vagy őrizetére bízott vagy történelmileg vele kapcsolatban álló minden míveltségkincs, illetve annak múzeális része. Kifejezésre jut, hogy voltak századok, amikor a magyar míveltség protestáns míveltség, a magyar irodalom protestáns irodalom volt. De abból az anyagból is, melyet most először e földön önemésztő fáradság és perzselő lelkesedés szent erőszaka hozott össze, egészen meglepő dolgok derültek ki. Mindenekfelett az, hogy ez az anyag a magyar életnek olyan lappangó értéke, amely még tudományosan feldolgozva nincs. Azután az, hogy ez a kincs nagyrészt a magyar nép őrizetére bízott, sőt a magyar nép által létrehívott alkotásokból áll. A nagy fautorok muzeális kincse az ország lekapcsolt részein halmozódott fel, ami belőlük a csonka hazában maradt, a felső Tisza vidéke és egy néhány nagy magyar város eklézsiai ládáiban rejtőzködnek. A kis eklézsiák kincse állt előttünk s ez mindennél fényesebb bizonyságot tesz arról, hogy ezeknek a gyülekezeteknek egyszerű magyar népe 400 éven keresztül papjával, rektorával, nemes