A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

9 őségét a lehető legkisebbre szorítsa, ugyanakkor pedig a reformáció balszárnyával Zwingliékkel és a sákramentáriusokkal szemben minél élesebben állást foglaljon. Nem csak theológiai munka, hanem nagy­fontosságú politikai és diplomáciai mestermű is. Nem csoda, ha bizo­nyos változtatásokat és magyarázatokat megtűrt, úgy hogy a refor­mátus irányzathoz közeledő formáját, az ú. n. Variata-t maga Kálvin is aláírta. Bár a legfontosabb lutheránus confessio, s ma már mond­hatjuk hogy a leglutheránusabb confessio is, mégis mint az evangé­liomi keresztyénségnek első egyetemes bizonyságtétele a mi szellemi életünkben is érezteti a maga történelmi hatását, mint ahogy a folyó magával viszi annak a talajnak ízét és színét, melyen forrása áthaladt. Harmadik nagy alkalom az volt, hogy a külsősomogyi egyház­megye az idén ünnepelte Dunamellékhez való tartozásának 300-ik évfordulóját. Külsősomogy ma éppen olyan dunamelléki már, mint akár Baranya, pedig Baranya előbb volt, mint Dunamellék. Éppen ezért drága alkalom volt ez az évforduló egész egyházkerületünknek arra, hogy a maga történelmi egységének és lelki közösségének, alap­vető tényét még egyszer átélje és jelentésével újra meggazdagodjék. Személyi ügyek. Az elmúlt év folyamán új emberek állottak Isten országa építé­sébe egy-egy olyan őrhelyen, amelynek fontossága közelről érdekel minket. Hadd említsem ezek között első helyen a Tiszántúli Egyház­kerület új főgondnokának, gróf Degenfeld-Schomburg Pál úrnak a nevét. Kiváló ősök kötelező példáját, csendes és szívós egyéniségé­nek minden rokonszenves vonását és tehetségét állítja oda e nagy szolgálatra. Beiktatási ünnepén egyházkerületünk illusztris küldött­séggel vett részt, de méltó dolog, hogy jegyzőkönyvében is üdvö­zölje az új vezért. A kis Dunáninneni evangélikus egyházkerület a Lándori Kéler Zoltán elhunytával megüresedett felügyelői székbe Sztranyavszky Sándor belügyminiszteri államtitkár urat választotta meg és hivatalába be is iktatta 1930. október 16-án, mindnyájunk őszinte áldáskívánásai között. Reménységgel és rokonszenvvel kö­szöntjük fontos szolgálatában az új felügyelőt, akinek akarata acél, de érzése forró, mint az olvadt balzsam. — Egyházkerületünk vezér­karába két új név jegyeztetett be. Ez a két név csak abban a hivata­los minőségben új, melyben most róluk szó esik; munkában, szolgálat­ban régi ismerősök. Az egyik dr. Imre Sándor egyetemi tanár, akit a kerület majdnem egyhangú bizalma a világi tanácsbírói székbe ülte­tett; a másik Muraközy Gyula kecskeméti lelkész, aki ugyancsak egyhangú bizalommal lelkészi aljegyzővé hivatott el. Legyen áldott bejövetelük! Az idő múlása határkövek elé állít és alkalmat ad arra, hogy barátainkról megemlékezzünk. így emlékezünk meg dr. Révész Kál­mán tiszáninneni püspök úrról 70-ik életévének határkövénél. Bár iestben még mindig próbáltatik, de bölcs és gazdag lelke változatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom