A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1932. november 19.
122 városit, Szentendrét és Tahitótfalut. Ezekben az egyházközségekben a missziói munka minden ágát művelték. Vecsés különösen a szegénygondozásra fordított nagy összeget, míg a kis Dunabogdány 442 pengőt költött missziói munkája fejlesztésére. Másrészt azonban Ala,g, Alsódabas, Rákosszentmihály és Pesterzsébet, utóbbi Bethlen Kata szeretetházának nyomasztó gondjai miatt, az egyházi hatóságok sürgős támogatására, szoru'l. Rákosiigetnek sürgősen férfi hitoktatóra, Vácnak segédlelkészre van szüksége, míg Nyáregyháza, Albertirsa és Örkény anyagi támogatásra szorul. A jelentés felhívja a figyelmet arra, a körülményre, hogy a világ cserkészeinek jamboree'-ja a jövő évben az egyházmegye területén, Gödöllőn lesz s erre az eseményre idejekorán készülnie kell az egyházmegyének is. Az egyházmegye területén levő gyülekezetek a magyarországi református egyház legveszélyeztetettebb gyülekezetei helyzetüknél fogva és legjobban ki vannak téve a fővárosból kiáradó rontó hatásoknak. Ezt az elméleti feltevést igazolják a gyülekezetek jelentései, melyek nagy részéből szomorúan csendül ki a figyelmeztetés, hogy a vallásellenes világnézetű irányzatok hatása erősen érezhető a gyülekezetekben. Az egyházmegyei közgyűlés a missziói bizottság javaslatára kimondotta, hogy fegyelmi büntetés terhe alatt kötelezi mindazon egyházközség presbitériumait, ahol miég vasárnapi bibliaiskola nincsen, hogy három hónapon belül az iskolát szervezze meg 40 gyermek részére. A nagy gyülekezetekben pedig minden 50 gyermek részére legyen bibliai iskola. Hasonlóképen kötelezővé teszi az ifjúsági szervezetek kiépítését is, valamint a gyülekezeti lap bevezetését. Elrendeli a bibliaórák és családi áhítatok rendszeres tartását, valamint a szegénygondozás megszervezését. Végül az egyházmegye cserkészcsapatainak a jamboree-ra való előkészítésére hattagú bizottságot küld ki. A solti egyházmegye missziói munkáját az elmúlt évben a gazdasági helyzet mellett kedvezőtlenül befolyásolta az agitáció is, mely sok helyen arra biztatta híveinket, hogy köztartozásaikat ne fizessék. Több egyház, szinte anyagi válságba jutott s ezért nemcsak a segítő szeretet munkájára nem tudott áldozni, de köztartozásait sem birta fizetni. Ez a körülmény is mutatja, milyen éber gonddal kell őrködnünk gyülekezeteink lelki élete felett. Hogy vannak csüggedők, mutatja az a körülmény, hogy egyes gyülekezetek arra a kérdésre, milyen missziói munka folyik náluk, semmit sem válaszolnak. Másutt a munka lankadatlanul folyik, sőt egyes helyeken minden nehézség ellenére bővült. A munka fejlődéséről lehet beszélni Dömsöd, Haraszti, Dunapataj, Foktő, Kiskunlacháza, Majosháza, Ráckeve, Solt, Szalkszentmárton, Szigetszentmiklós és Úszód anyaegyházakban. Arra, a kérdésre, hogy foglalkozott-e a presbitérium missziói munkákkal, 4 egyház válasza nemleges, a többié, igenlő. így Bogyiszló tárgyalta a korcsmák vasárnapi zárvatartását; Dömsöd szervezte a szórványai ügyét; Brsekcsanád elrendelte a gyülekezet törzskönyvezését, minek szomorú eredménye, hogy míg 1891-ben az egyház 1658
