A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

19 zést nyerjenek azok a református vallású, érettségit tett leányok, akiket az állami tanítónőképezdékbe felvétetni nem lehet. Részletesebben nem foglalkozom theológiai akadémiánk helyzetével, mert ezt az igazgató jelentése végzi el. De itt említem meg. hogy váratlanul kilépett a tanárok munkaközösségéből dr. Victor János, akit a budapest-belsőlipótvárosi egyházközség választott meg lelkipásztorának. Mikor ezelőtt hét esztendővel egyházkerületünk egyhangú bizalma őt a lelkésznevelés nagy munkájába hívta el, úgy gondoltam, holtig tartó frigyről lesz szó. De egyfelől Victor Jánosnak örök nosztalgiája a pásztori munka után, másfelől és különösebben az az érzése, hogy az ő állása többletterhet jelent az intézetet fenntartó egyházkerületre, s ebből folyó az a törekvése, hogy önmegtagadás árán is könnyítsen az egyházkerület terhein, vezetett arra, hogy ő époly szerényen és époly észrevétlen, amint jött, elköszönjön. Ez a búcsúzás tette hirtelen öntudatossá hallgatóinak és tanítványainak szívében, hogy mit veszt a lelkészképzés ügye a Victor János eltávozásával és mit köszön neki az a nemzedék, amelyik az ő nevelői és pásztori hatása alá került! Egyházkerületünk elismerését és köszönetét kell tolmácsolnom iránta és azt a reménységet fejeznem ki, hogy mint budapesti lelkipásztor, a többi jeles budapesti és vidéki lelkipásztorokkal együtt, mindig több módot és alkalmat fog találni, hogy theológus ifjúságunkkal érintkezzék, s ez érintkezésből az öregek lelke átifjodjék és az ifjúságé öregbedjék. Sötétben állunk ősi portánk eresze alatt. Bármily tiszta is lámpásunk, nem látjuk a távoli hegyekre vezető utat és nem látjuk a csillagokat sem. De a csillagok nem vesznek el, ha néha nem is látszanak. Megmaradnak a teremtett mindenség örök törvényeiről beszélő bizonyságtevőknek és szólanak hozzánk az Ézsaiási biztatással: „emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat! Ő, aki kihozza a seregeket számszerint, mindnyáját néven szólítja, nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjjuk sincsen. Miért mondod Jákob és szólsz ekkép Izrael: elrejtetett az én utam az Ürtól és ügyemmel nem gondol Istenem. Hát nem tudod-e, nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Ür, aki teremté a föld határait, nem fárad el és nem lankad el végére mehetetlen bölcsessége. Erőt ad a megfáradottaknak és az erőtelen erejét megsokasítja. (És. 40. 26—29.) Szolgálataim. Mint érdekes adatot, leközlöm ezévi szolgálataim jegyzékét. Tavalyi kerületi közgyűléstől az idei kerületi közgyűlésig számítottam össze lelkészi és püspöki nagyobb szolgálataimat. Kisebb szertartások, 8—10 esketés, egynéhány temetés nincs beleszámítva, nincsenek a kisebb természetű beszédek és felszólalások sem. Nincs beszámítva hivatalos üléseken és tanácskozásokon végzett munka, akár egyszerű résztvevő voltam, akár elnököltem. Az itt leközlött jegy2*