A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

lí világára mélyebb benyomást tett volna, mint ő, akinek távozó kedves alakja után ölelő mozdulattal nyujtjuk ki hiába marasztaló kezünket. Ilyen szép, friss fényességgel búcsúzott el a baranyai egyházmegyétől Szalay Ferenc szaporcai lelkész és egykori esperes, ki most mint tanácsbíró köszön el tőlünk, magával vive mindnyájunk rokonszenvét, tiszteletét és barátságát. Eltávozott közülünk Beveridge Vilmos, a budapesti Skót Misszió vezetője és a debreceni tudományegyetem tiszteletbeli doktora. Tizenegy évi szolgálata alatt ez az ország második.hazája lett s nem önt fájóbb könnyet egy bús magyar kivándorló, mint Beveridge Vilmos, mikor a csodák, a tévedések, a hősies álmok, összeomlott légvárak, mosolygó könnyek és bús pásztortüzek akácillatos világából, Magyarországból visszament a református keresztyénség klasszikus földjére, Skóciába. Azt a szeretetet, amellyel szívünket és igazságunkat meglátta, meg kell köszönnünk neki. Ugyanilyen szellemben búcsúzunk Schmidt Márton budapesti refomátus német gyülekezetünk lelkészétől, kit a majnamenti Frankfurt egyik egyházközsége szólított el ifjúkori sikereinek és szolgálatainak kedves helyéről: Budapestről. Üdvözlések. Orcánkat előre fordítva, először is köszöntenünk kell a konvent új világi elnökét, dr. Balogh Jenő dunántúli főgondnok urat. Vele egyházunk vezéri székébe puritán egyszerűségű férfiú ült. A szolgálat szürke ruhája alatt elrejtett, de környezetét áthevítő szív dobog. Az önmegtagadás és a jóság fanatikusa, aki egyházának nemcsak dignitáriusa, hanem szerzetese is s vezéri polcán is a kálvinista aszkézis példaadója. A tiszáninneni egyházkerület püspöki székébe Farkas István miskolci lelkészt emelte a közbizalom. Életéből, e magasra tett gyertyatartóból a szolgálatnak, az alázatosságnak, a nemzeti érzésnek és a református hagyományoknak tiszta lángjai csapnak fel. Az Ür keze őrizze és lelke szítsa ezt a lángot! A tiszáninneni egyházkerület főgondnoki székébe immár Farkasfalvi Farkas Géza katonás alakja ül, kinek akarata, bátorsága, kurucos lendülete, Isten Szent Lelkével áthatva és az evangélium világosságával átvilágosítva, ereje és áldása lesz anyaszentegyházunknak. Az Országos Református Lelkészegyesület az idén ünnepelte meg fennállásának első negyedszázadát. A magyar református egyház egységének kiépítésében a lelkészegyesületnek nem kis szerepe volt. A széttagolt, ezer felől behinározott református lelkipásztorok benne fedezték fel összetartozandóságukat, önismeretük benne mozdult meg legelőször, egy nagy, belső átalakulás benne kezdődött el. Amily mértékben érte el azt a célját, hogy a magyar református lelkészség együvétartozását, testületi szellemét, munka-, életés lélekközösségét kifejezze, azon mértékben fordul felé az új, parancsoló követelmény, hogy ezt az egységessé tett magyar református