A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1930. november 22.
32 27. Egyetemes konventünk 1930. évi áprilisi ülésének 407. számú határozatával kimondotta, hogy az állandó káplántartó helyek revízióját — mivel arra nézve az egyházkerületek közül eddig csupán a dunamelléki és a tiszáninneni terjesztett föl konkrét javaslatot — az 1931. évi konventi ülésre halasztja. Egyben tudomására hozza az egyházkerületeknek, hogy a káplántartási díjat és a segédlelkészi fizetés kiegészítés revízió megtörténtéig az eddigi havonkénti és fejenkénti 36 pengős összegben folyósítja. Tudomásul szolgál. 28. A balatonbogiári fiókegyház presbiterei és egyháztagjai kérik, hogy Vrannay János, ki I. éves theológiai tanulmányait budapesti theológiánkon elvégezte s jelenleg theológiánk II. évfolyamára iratkozott be s aki 6 esztendeje mint preorans tanító működik ott a fiókegyház tagjainak osztatlan szeretete mellett, kisegítő segédlelkészi minőségben folytathassa a jövőben eddigi eredményes gyülekezeti munkáját. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése 52/1930. sz. határozatával a kérelem teljesítését a fiókegyház érdekében állónak találja és pártolólag terjeszti föl azt az egyházkerülethez azzal a megjegyzéssel, hogy ez a megbízatás csak azoknak az egyházi teendőknek a végzésére szólhat, amelyeket a látrányi és balatonbogiári egyházak közt létrejött egyezség megjelöl. Egyházkerületi közgyűlésünk a balatonbogiári fiókegyház különleges helyzetére tekintettel — hozzájárul ahhoz, hogy Vrannay János — amennyiben theológiai tanulmányai megengedik — kisegítő segédlelkészi szolgálatra a balatonbogiári fiókegyházközségbe exmittáltassék. 29. A vértesaljai egyházmegye esperese fölhívta a püspök úr figyelmét arra a jelenségre, hogy segédlelkészeink engedély nélkül nősülnek. Ez a körülmény míg egyfelől papi proletáriátus alakítására, vezet, másfelől állandó nehézségeket okoz a káplánelhelyezéseknél is. Püspök úr előterjesztésére az 1930. május hó 13-án tartott intézőbizottsági gyűlés is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapította,, hogy egyházkerületünk már az 1888. évben hozott határozatot a káplánok nősülése tárgyában. Eszerint a nősülhetést csupán a rendszeresített tanító-kápláni állásokon működő segédlelkészek számára tartotta fönn, az évenkénti elhelyezésre utalt segédlelkészekre nézve ellenben kimondotta, hogy az ilyenek nősülésük esetén nem formálhatnak igényt elhelyezésre. Az intéző-bizottság, egyházkerületünk eme határozatát irányadónak véve, kimondotta, hogy segédlelkészeink csak esperesi fölterjesztés alapján püspöki engedéllyel nősülhetnek s ezt a kérdést végleges elintézés végett egyházkerületi közgyűlésünk elé terjesztette. Egyházkerületi közgyűlésünk kimondja, hogy az egyházkerületünkben szolgáló segédlelkészek csak esperesi fölterjesztés alapján, püspöki engedéllyel nősülhetnek; a jelen határozat
